< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Kondor Katalin:Karácsony

| Mobile | RSS

Kondor Katalin:Karácsony

2018. december 16. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Százhuszonnégy évvel ezelőtt, 1894. december 16-án mutatkozott be az olvasóknak az Uj Idők című hetilap, Herczeg Ferenc szerkesztésében

szerző:Kondor Katalin Szándéka szerint az újság a nemzeti kultúrmunka napszámosa kívánt lenni, és ezt a célt fél évszázadon keresztül szolgálta is. Azután 1944-ben éppen karácsonykor – sokak bánatára – búcsút mondott az olvasóknak. A lap történetét a kommunista időkben elhallgatták, az úgynevezett rendszerváltásnak kellett bekövetkeznie ahhoz is, hogy a kevésbé „beavatottak” megtudják, annak idején a Nyugat című polgári liberális lap nagyságrenddel kevesebb példányszámban jelent meg, mint az Uj Idők a maga nemzeti konzervatív világával.

Mindezt csak azért idézem emlékezetükbe, mert sokezres könyvtáramban matatva kezembe került az Uj Időknek az a száma, amelyben Herczeg Ferenc búcsúzott az olvasóktól, a lap megszületésének ötvenedik évfordulóján, 1944 vérzivataros hónapjában, imígyen: „Lapunkat, mi, kimondottan a magyar családok számára alapítottuk. Tehát nem valamely politikai vagy irodalmi közvélemény, hanem az ország százezer városi és falusi otthonában virágzó családok számára. Pártpolitikát ezért sohasem ismert a szerkesztőség, legfeljebb csak nemzeti politikát, amennyiben a magyarság kulturális érvényesülési vágyát annak kell nevezni. Az irodalmi iskolák és irányok vitáitól és harcaitól pedig következetesen távol tartotta magát: az írókat nem elveik, hanem teljesítményeik, nem jelszavaik, hanem tehetségük arányában értékelte.” Szép szándékok, szép szavak, amelyeket megkeserített a kényszeres búcsú az olvasóktól, hiszen a világháború, ahogy Herczeg nevezi, a „legpusztítóbb katasztrófa, amely a bibliai vízözön óta a bűnös emberiséget sújtotta”, nem kímélte az Uj Időket sem, a hetilapot meg kellett szüntetni. Herczeg búcsúlevelét azzal zárta, kéri az olvasókat, emelt fővel tekintsenek a jövőbe, bízzanak és higgyenek minden magyarok boldog egyesülésében. Nem feltétlenül az olvasókon múlt, hogy ez az óhaj nem teljesült. Még Herczegnek, pontosabban az őt olvasó és szerető embereknek is jó sokáig kellett várni, hogy az író neve újból „előkerüljön”, és oly sok esztendei elhallgatás után ismét olvasókat hódítson meg.

Szükségesnek éreztem ezen az évfordulón, hogy szóba hozzam az Uj Idők 1944 karácsonyi búcsúját a hajdani olvasóitól. Azoktól, akik akkoriban tudták azt, amit a maiak már nem tudhatnak, mert szándékosan eltitkolták előlük, hogy Herczeg Ferenc egyik ismert drámáját, a Bizánc címűt egy ideig tizenkét országban játszották Európában egyszerre. És senkinek nem jutott eszébe, hogy ezeket a külföldi bemutatókat Magyarország gyalázására használja fel, mint ahogy ez mostanában megesik – pontosabban megesett – nagy kultúrharcunk idején. Érdemes tehát az irodalmunk múltjával is tisztában lennünk, már csak a mondás igazáért is, amely szerint jobb későn, mint soha. Drága barátomtól, a lexikonagyú és rendíthetetlen Takaró Mihály irodalomtörténésztől tudom, hogy a „nézetdiktatúra” (Takaró meghatározása) és az ízlésterror 1948-as kezdete után még Babits Mihályt sem tanították három éven át. Ő tudniillik Rákosi Mátyás osztályfőnöke volt az első és a második elemiben, és írt róla egy elemzést. Rákosi ezt sosem felejtette el. Azt írta róla, hogy jellemileg ingatag. S bár amikor Rákosi hatalomra került, Babits már nem élt, a diktátor egyik első utasítása az volt, hogy a nagy költőt, „a klerikális reakció emberét” ki kell irtani a magyar tankönyvekből.

Nos, így éltünk, és bizony még ma is rendesen kísért a múlt. Emlékszem, hogy rádióelnöki periódusom végeztével, 2005 augusztusában egy általam kedvelt kolléga is pályázott a posztra. Ő Herczeg Ferenc egy mondatát választotta pályázata mottójának. A kuratórium szocialista tagjai, akik közül az egyik kommunista cenzor volt, kijelentették: ilyen mentalitással nem lehet valaki a Magyar Rádió elnöke. Mármint azért, mert Herczeg Ferencet idézi. A mottóul választott mondat a következő volt: „A sajtószabadság mindenkié, nem egyes szerkesztőké.”

Gondolom, volt kollégám nem sértődik meg, ha elárulom a nevét. Németh Miklós Attila bukta el a pályázatot – Herczeg Ferenc miatt.

forrás:magyar hírlap

Leave a Reply 73 megnézve, 1 alkalommal mai nap |