Íme a megcsalásról folyamatábrája!
Dörök Vanda2016.11.04. 07:31Herself
Íme a megcsalásról folyamatábrája!
Minden férfi megcsalja a párját, még akkor is, ha közben halálosan szerelmes belé és boldogok együtt! – ez egy hosszúra nyúlt “csak csajbulin” hangzott el, és mondanom sem kell, felbolydult a tyúkól.
Hosszas vita és érvelés után a többség megállapodott abban a konklúzióban, hogy a pasik hűtlenek és kész. De nem csak úgy “általában” a pasik, hanem mind, egytől egyig. Csak idő kérdése, és a teremtés koronája félre fog lépni. Ha nem fiatalkorában, akkor majd ha beindul a kapuzárási pánik.
Én ezzel nem értek egyet, de bevallom, a beszélgetés végére többször is megfordult a fejemben, hogy mi van, ha nekik van igazuk, és én is meg leszek – esetleg már meg is vagyok – csalva. Jobb is, ha megacélozom a lelkemet, felkészülök e sorscsapásra, és elolvasom az összes “5 jel, hogy megcsal a pasid” típusú cikket, hogy még idejében nyakon csíphessem életem párját.
A vitában fő érvként azt hozták fel, hogy minden férfi arra van ítélve, hogy megcsalja a párját. És még csak nem is azért, mert minden férfi disznó, hanem egyszerűen csak ezt a kódot kapták a génjeikben.
Evolúciós okokból kifolyólag arra van kárhoztatva mind, hogy ne tűrjék a monogám kapcsolat rabigáját
– akárhogy is küzdenek. Mert a férfi azért született meg erre a Földre, hogy minél több nőt megtermékenyítsen és értékes genetikai kódját tovább adja. Ez kérem szépen színtiszta biológia, színtiszta tudomány!
Na, erről csak annyit, hogy aki picivel is többet foglalkozott az evolúciós pszichológiával/biológiával, nem veszi be kanyar nélkül a csúsztatást, és tökéletesen tisztában van vele, hogy a legkevésbé sem bizonyított vagy cáfolhatatlan tényállítással van dolgunk. Bár az igaz, hogy a bulvárlapok hatásvadász cikkeikben előszeretettel hangoztatják ezt.
De te valóban fel szeretnéd menteni a férfiakat tetteik felelőssége alól azzal, hogy vállat vonva és szemöldök ráncolva csak annyit mondasz: “nem tehet róla, hiszen ez ösztönös…”
Én azt mondom: frászt!
A hűtlenség nem kényszer, hanem döntés.
Felnőtt emberként hatalmunkban és jogunkban áll dönteni a hűtlenség vagy épp a hűség mellett. Olyan, hogy „véletlen megcsaltalak, bocsika” egyszerűen nem létezik. De olyan sem, hogy „részeg voltam, nem is tehetek róla”. Ugyan már!
A hűtlenség nem egy pillanatnyi botlás. Tény, hogy olyankor nehéz elnyomni az ösztönt, amikor már ott állsz meztelenül egy vidéki panzió sötét kis szobájában a szintén pucér titkárnőddel. De oda sem véletlenül kerültél!
A megcsalásig el is kell jutni, és addig számtalan kis mozzanat vezet. Ami azt jelenti, hogy mielőtt eljutsz odáig, hogy megcsókolod vagy lefekszel vele, addig sok kis történésnek adtál engedélyt.
Például megengedted magadnak, hogy igyatok együtt egy italt. Megengedted magadnak, hogy viccelődve évődjetek és flörtöljetek egymással. Megengedted, hogy megérintsd a felkarját stb.
A hűtlenség nem fizikai síkon kezdődik, hanem mentálisan.
Még csak nem is ott, mikor először megérinted a másikat, hanem amikor belemész a “kritikus szituációba”.
Melyik a kritikus szituáció?
Egy férfi ismerősöm mondta ezt nekem – és tökéletesen egyet tudok érteni vele:
Nem akkor kell rendíthetetlen szuperhős üzemmódba kapcsolni és nemet mondani, mikor már teljesen rá vagy pörögve valakire! Hanem akkor, amikor nagy levegőt véve nem mész el félrészegen a haverokkal meg azzal a csaj társasággal a következő kocsmába.
Na, ez a kritikus szituáció! Annyiféle kísértés ér minket a hétköznapokban – már egy egyszerű pulóvert is prostiként pózoló modellek árulnak – minek rátenni még egy lapáttal, azzal, hogy nem kerülöd el a kritikus szituációkat?
Ezek alapján, ha azt állítjuk, hogy oké, igazuk van a biológusoknak, a férfiak azért nem hűségesek, mert egyszerűen nem úgy vannak huzalozva, és a génjei ellen senki nem dolgozhat – azokkal szemben mindenki csak magatehetetlenül hánykolódik – ,akkor súlyos és szerintem sértő kritikát fogalmazunk meg. Méghozzá azt, hogy a férfiak nem állnak magasabb fokon, mint az egyszerű ösztöneiket gépiesen szolgáló állatok.
Ezt pedig nőként utasítom vissza a férfiak nevében!
Társadalmunk évezredek alatt kialakult civilizációja minden korban arra tanított bennünket, hogy emelkedjünk felül a primitív (alsóbbrendű) ösztönökön, és az értelem, a ráció erejével viselkedjünk emberként – aminek születtünk.
Lehet, hogy a férfiakban erősebb a párosodási ösztön – nem tudom. De ne állítsuk, hogy ez leküzdhetetlen kényszert jelent! Visszafogjuk dühünket, és nem esünk ököllel főnökünknek – mert így helyes. Nem piszkítunk a nappali közepére sem, ha ránk tör a szükség – mert így helyes. Akkor miért ne tudnánk pont párosodási ösztönünket hűség üzemmódba kapcsolni – ha úgy tartjuk helyesnek?
Aki akarata ellenére ösztönei rabjaként él, az pedig nem marionett bábu, hanem egyszerűen jellemgyenge!
Nyitókép: iStockphoto
forrás:She.hu