< Böngészés > Főoldal / Alkotmánybíróság, Aktuális hírek, események, Bíróság/Ügyészség/Szegedi Ítélőtábla, Közélet / Blog article: Alkotmánybírósági Hírlevél /LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK

| Mobile | RSS

Alkotmánybírósági Hírlevél /LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK

Kapcsolat fotója

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL

LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)

• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1188/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.II.10.387/2018/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése tárgyában hozott bírói ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szolgálati jogviszonyát munkáltatója felmentéssel megszüntette, mert a Nemzeti Védelmi Szolgálat vizsgálata során megállapítást nyert, hogy az indítványozó életvitele a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény rendelkezése alapján kifogásolható, tekintettel arra, hogy az indítványozó ellen büntetőeljárás indult a nyelvvizsga bizonyítványa megszerzésének körülményei miatt, és az ügyészség vesztegetés bűntettének elkövetését állapította meg a vádemelés elhalasztásáról rendelkező határozatában. Az indítványozó a határozat ellen panasszal nem élt. A felmentéséről rendelkező parancs ellen az indítványozó szolgálati panaszt terjesztett elő, melyet elutasítottak. Az indítványozó ezt követően kereseti kérelmet terjesztett elő az alperes munkáltató ellen, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított, a másodfokú bíróság helybenhagyott, a Kúria pedig az ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a döntések sértik az ártatlanság vélelmét, mert a büntetőjogi felelősségét nem állapította meg büntető bíróság, mégis jogszerűnek találták a bíróságok a felmentésről szóló munkáltatói intézkedést, pusztán azon az alapon, hogy a vádemelés elhalasztásáról szóló ügyészségi határozatokban foglalt tényállást vették alapul. Az indítványozó szerint az ítéletek sértik a tisztességes eljáráshoz való jogát is, mert a bíróság nem folytatott le bizonyítást a tényállásban rögzítettek tekintetében. Az Alkotmánybíróság a határozatában megállapította, hogy az ügyben eljáró bíróságok a büntetőjogi felelősség kérdését nem érintették, kizárólag a szolgálati jogvitát döntötték el, melynek keretében az indítványozó magatartását és a felmentés jogszerűségét vizsgálták. A felmentést azért minősítették jogszerűnek, mert a rendőrkapitányág munkáltató nem a büntetőjogi felelősség kérdésében döntött a vádelhalasztásról szóló ügyészségi határozat alapján, hanem a számára abból megismert indítványozói magatartás, a vádelhalasztás tárgyában hozott ügyészi határozat elleni panasz hiánya adta alapját a nem kifogástalan életvitel megállapításának. A szolgálati jogviszony jellegéből is következően az érintettekkel szemben fokozott elvárás az, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy az ellenük felhozott vádak alól tisztázzák magukat. A Kúria (az első- és másodfokú bíróság ítéletében foglaltakkal egybehangzóan) az indítványozó esetében a panasz kimerítésének elmulasztását értékelte olyan magatartásként, amelyből a kifogástalan életvitel követelményének való megfelelés hiánya következik. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az ártatlanság vélelmének érvényesülését a vizsgált bírói jogértelmezés nem sérti, így az alkotmányjogi panaszt elutasította.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1272/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.II.10.486/2018/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése tárgyában hozott kúriai ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szolgálati jogviszonyát munkáltatója felmentéssel megszüntette, mert megállapítást nyert, hogy az indítványozó életvitele a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény rendelkezése alapján kifogásolható, tekintettel arra, hogy az indítványozó ellen büntetőeljárás indult a nyelvvizsga bizonyítványa megszerzésének körülményei miatt, és az ügyészség vesztegetés bűntettének elkövetését állapította meg a vádemelés elhalasztásáról rendelkező határozatában. Az indítványozó a határozat ellen panasszal nem élt. A felmentéséről rendelkező parancs ellen az indítványozó szolgálati panaszt terjesztett elő, melyet elutasítottak. Az indítványozó ezt követően kereseti kérelmet terjesztett elő, amelyben előadta, hogy a parancs indokolásából nem tűnik ki világosan a felmentés valós és okszerű indoka, valamint azt is állította, hogy a vádemelés elhalasztásával szemben ugyan nem élt panasszal, azonban ez nem jelentheti azt, hogy a bűncselekmény elkövetését beismerte volna. A Kúria ítélete indokolásában kiemelte, hogy a felmentés indokának valóságát és okszerűségét az indítványozó által nem támadott ügyészségi határozatban foglalt tényállás egymagában bizonyítja; akivel szemben ilyen vitatott tényeket állapít meg egy ügyészségi határozat, és az ellen jogorvoslattal nem él, okszerűen megállapítható, hogy nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a döntés sérti a jó hírnévhez fűződő jogát, a munkához való jogát, valamint az ártatlanság vélelmét is, mivel a büntetőjogi felelősségét nem állapította meg büntető bíróság, mégis jogszerűnek találta a Kúria a felmentéséről szóló munkáltatói intézkedést, pusztán azon az alapon, hogy a vádemelés elhalasztásáról szóló ügyészségi határozatokban foglalt tényállást vették alapul. Az Alkotmánybíróság a határozatában megállapította, hogy a Kúria a büntetőjogi felelősség kérdését nem érintette, kizárólag a szolgálati jogvitát döntötte el, melynek keretében az indítványozó magatartását és a felmentés jogszerűségét vizsgálta. A felmentést azért minősítette jogszerűnek, mert a katasztrófavédelmi szerv munkáltató nem a büntetőjogi felelősség kérdésében döntött a vádelhalasztásról szóló ügyészségi határozat alapján, hanem a számára abból megismert indítványozói magatartás, a vádelhalasztás tárgyában hozott ügyészi határozat elleni panasz hiánya adta alapját a nem kifogástalan életvitel megállapításának. A szolgálati jogviszony jellegéből is következően az érintettekkel szemben fokozott elvárás az, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy az ellenük felhozott vádak alól tisztázzák magukat. A Kúria az indítványozó esetében a panasz kimerítésének elmulasztását értékelte olyan magatartásként, amelyből a kifogástalan életvitel követelményének való megfelelés hiánya következik. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az ártatlanság vélelmének érvényesülését a vizsgált bírói jogértelmezés nem sérti, így az alkotmányjogi panaszt elutasította.

• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/710/2019.)
Az ügy tárgya: A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény és az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXVI. törvény egyes rendelkezései elleni alkotmányjogi panasz (oktatási ügy, képzési díj)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és a konkrét ügyben való alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Tanulmányi Osztálya az indítványozót 2018-ban önköltséges képzésbe sorolta át, mivel súlyozott tanulmányi átlaga a negyedik félév végén 2,42 volt. Az egyetem tanulmányi és vizsgaszabályzata, valamint a vitatott jogszabályi rendelkezések értelmében a tanulmányait a 2016/2017. tanév első félévében (majd ezt követően felmenő rendszerben) megkezdő állami ösztöndíjas hallgatót a tanév végén önköltséges képzésre kell átsorolni abban az esetben, ha az utolsó két aktív félévében nem érte el a 2,5-ös súlyozott átlagot. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint az alaptörvény-ellenes jogszabályhelyek alkalmazásán alapuló bírói ítélet sérti a tanuláshoz és a művelődés szabadságához fűződő jogát, valamint a 2017. szeptember elsején életbe lépett módosítások 2017 őszén megkezdődő képzési időre történő alkalmazása elzárta őt a felkészüléstől, így a szabályozás a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik és sérti a jogállamiság elvét. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítványozónak már a tanulmányai megkezdésekor, de különösen a súlyozott átlag szempontjából irányadó 2017/2018-as tanévre való bejelentkezés időpontjában alappal kellett arra számítania, hogy az adott tanévben 2,5-ös súlyozott tanulmányi átlagot szükséges elérnie az állami finanszírozásban maradáshoz, tehát az indítványozó mint a 2016/2017. tanév első félévében tanulmányait megkezdő hallgató tekintetében a szabályozás nem jelent visszaható hatályú jogalkotást. Az átsorolás olyan tanulmányi időszakra tekintettel történt, amelynek teljes terjedelme a megváltoztatott rendelkezés hatálybalépését követő időszakra esett. Ezen túlmenően a kodifikációs természetű változtatások a már meglévő kötelezettségek teljesítését nem érintették, pusztán a fennálló kötelezettség pontosabb megfogalmazását adták. Az Alkotmánybíróság tehát megállapította, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény kifogásolt rendelkezései az Alaptörvény jogbiztonsági klauzulája alapján védelmet élvező anyagi jogi jogviszonyban változást idéztek ugyan elő, de ez nem tekinthető az Alaptörvény sérelmét okozó, visszaható hatályú szabályozásnak, illetve a jogalkotó a súlyozott tanulmányi átlag feltételének fokozatos bevezetésével kellő felkészülési időt biztosított a hallgatóknak, így az Alkotmánybíróság az indítványozó panaszát elutasította.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/716/2019.)
Az ügy tárgya: A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény és az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXVI. törvény egyes rendelkezései elleni alkotmányjogi panasz (oktatási ügy, képzési díj)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és a konkrét ügyben való alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Tanulmányi Osztálya az indítványozót 2018-ban önköltséges képzésbe sorolta át, mivel súlyozott tanulmányi átlaga a negyedik félév végén 2,43 volt. Az egyetem tanulmányi és vizsgaszabályzata, valamint a vitatott jogszabályi rendelkezések értelmében a tanulmányait a 2016/2017. tanév első félévében (majd ezt követően felmenő rendszerben) megkezdő állami ösztöndíjas hallgatót a tanév végén önköltséges képzésre kell átsorolni abban az esetben, ha az utolsó két aktív félévében nem érte el a 2,5-ös súlyozott átlagot. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint az alaptörvény-ellenes jogszabályhelyek alkalmazásán alapuló bírói ítélet sérti a tanuláshoz és a művelődés szabadságához fűződő jogát, valamint a 2017. szeptember elsején életbe lépett módosítások 2017 őszén megkezdődő képzési időre történő alkalmazása elzárta őt a felkészüléstől, így a szabályozás a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik és sérti a jogállamiság elvét. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítványozónak már a tanulmányai megkezdésekor, de különösen a súlyozott átlag szempontjából irányadó 2017/2018-as tanévre való bejelentkezés időpontjában alappal kellett arra számítania, hogy az adott tanévben 2,5-ös súlyozott tanulmányi átlagot szükséges elérnie az állami finanszírozásban maradáshoz, tehát az indítványozó mint a 2016/2017. tanév első félévében tanulmányait megkezdő hallgató tekintetében a szabályozás nem jelent visszaható hatályú jogalkotást. Az átsorolás olyan tanulmányi időszakra tekintettel történt, amelynek teljes terjedelme a megváltoztatott rendelkezés hatálybalépését követő időszakra esett. Ezen túlmenően a kodifikációs természetű változtatások a már meglévő kötelezettségek teljesítését nem érintették, pusztán a fennálló kötelezettség pontosabb megfogalmazását adták. Az Alkotmánybíróság tehát megállapította, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény kifogásolt rendelkezései az Alaptörvény jogbiztonsági klauzulája alapján védelmet élvező anyagi jogi jogviszonyban változást idéztek ugyan elő, de ez nem tekinthető az Alaptörvény sérelmét okozó, visszaható hatályú szabályozásnak, illetve a jogalkotó a súlyozott tanulmányi átlag feltételének fokozatos bevezetésével kellő felkészülési időt biztosított a hallgatóknak, így az Alkotmánybíróság az indítványozó panaszát elutasította.

Leave a Reply 129 megnézve, 2 alkalommal mai nap |