| Mobile | RSS

Mi a baj a németekkel? – Trump Merkel-fóbiája//Quel est le problème avec les Allemands? – La phobie de Trump Merkel

– SZERZŐ: DOBOZI ISTVÁN

Elnöksége alatt Barack Obama rendkívül szívélyes kapcsolatot ápolt Angela Merkel német kancellárral. Nem volt meglepő, hogy 2016 novemberében, a nemzetközi búcsúkörútja során útba ejtette Berlint (se Londonba, se Párizsba nem ment el), s ezt mondta: „Elnökségem nyolc éve alatt Angela Merkel volt a legközelebbi nemzetközi partnerem.” Donald Trumpot bátran nevezhetjük anti-Obamának, és ez a beállítottsága az utóbbi évek amerikai–német kapcsolataiban is markánsan kidomborodik. Német családi gyökerek és szoros szövetségesi kapcsolatok ide vagy oda, Trump elnöknek Németország és Merkel kancellár az első naptól kezdve nagyon a begyében van.

Trumpnak kiváltképpen nem volt ínyére Merkel bevándorlási politikája, amelyet köntörfalazás nélkül nevezett őrültségnek, s emiatt nemritkán minősítette nyilvánosan is ostobának a német vezetőt. Berlin az évi 60 milliárd dollár fölötti német kereskedelmimérleg-többletért is kapott hideget-meleget Trumptól, aki megszállottan irtózik a külkereskedelmi deficittől: azt tévesen a külföldi exportőrök csaló praktikáinak (szubvenciók, valutamanipuláció stb.) tulajdonítja. Washington ezért Németországot hivatalosan is föltette a pénzügyminisztérium által nyilvántartott valutamanipulátorok szégyenlistájára (a fő ok: a „német” euró exportserkentő alulértékeltsége).

Nagy szálka Trump szemében az Egyesült Államok és Ukrajna stratégiai érdekeit sértő, biztonságpolitikailag kockázatos Északi Áramlat 2 német–orosz földgázvezeték-projekt is. Ezzel kapcsolatban Trump azzal vádolta Merkelt, hogy „az oroszok zsebében van”, s az energiafüggőségen keresztül Németországot az oroszok túszává teszi, miközben Moszkvát jelentős exportbevételhez juttatja katonai kalandjainak finanszírozásához. Súlyos washingtoni figyelmeztetések, sőt fenyegetések hangzanak el, amelyek szerint amerikai szankciókat kockáztatnak azok a német és más európai cégek, amelyek részt vesznek a gázvezeték megépítésében és üzemeltetésében.

Merkel azonban mindenekelőtt NATO-s pénzügyi politikájával verte ki a biztosítékot a trumpi Fehér Házban. A bivalyerős gazdasággal, tartós költségvetési fölösleggel és egetverő fizetésimérleg-többlettel rendelkező Németországot az amerikai elnök a NATO legnagyobb potyautasának bélyegezte. Trump kirívóan erős politikai nyomása ellenére 2016 és 2019 között a német kormány a GDP 1,2 százalékáról csupán 1,38 százalékra növelte a védelmi kiadásokat, ami igen messze van a minden NATO-tagtól minimálisan elvárt 2 százaléktól. (A német arány nem sokkal magasabb a magyar 1,21 százaléknál, de jóval alatta marad például Románia és Lengyelország 2 százalékának, Bulgária 3,25, illetve Amerika 3,42 százalékáról nem is beszélve.)

Fotó: EPA/Armando Babani

Donald Trump szemmel láthatóan több ügyben is besokallt Németország miatt, ám a döntő tényező az elégtelen NATO-hozzájárulás volt. Közvetlenül ezzel függ össze a Trump elnök által a múlt hónap végén a németekre kirótt „büntetés”. A tervek szerint az esetleges orosz agresszió elrettentésére Németországban állomásozó 36 ezer amerikai katonából 12 ezret kivonnak, és elköltözik Stuttgartból az Európában állomásozó amerikai hadsereg parancsnoki központja is. „Nem akarunk továbbra is palimadarak lenni. Huszonöt éven keresztül a németek kihasználtak bennünket mind a kereskedelemben, mind a védelemben. Mi oltalmaztuk a németeket, de ők nem egyenlítették ki a számlákat. Ezért most csökkentjük ottani csapaterőinket” – jelentette ki Trump.

És Németországból hová kerülnek a kivont csapatok? Az európai parancsnoki főhadiszállásnak Belgium ad otthont. A katonák egy része visszamegy Amerikába, a többi pedig – az F–16-os vadászgépekkel együtt – Olaszországba költözik. A két „megjutalmazott” állam tehát Belgium és Olaszország. Vajon annak köszönhetik a „szerencséjüket”, hogy többet áldoznak a védelemre, mint a spórolós németek? Nem éppen, ugyanis mindkét ország még a németeknél is takarékosabb: GDP-arányosan Belgium csupán 0,93 százalékot, Olaszország pedig 1,22 százalékot áldoz katonai kiadásokra.

Donald Trumpot még senki nem vádolta elvi következetességgel sem a külpolitikában, sem a belpolitikában. Ahogy Az üzletkötés művészete című sikerkönyvében kitárulkozott: „Vannak olyan helyzetek, amikor az egyetlen választás a konfrontálódás. Ha valaki csúnyán vagy unfair módon bánik velem, akkor nagyon keményen visszavágok.” Most Angela Merkel húzta ki nála végleg a gyufát. Trump a németek megbüntetésével van elfoglalva három hónappal az elnökválasztás előtt. Mintha ennél nagyobb politikai bajai nem is lennének.

fecsego.eu/168 óra

Quel est le problème avec les Allemands? – La phobie de Trump Merkel
14 août 2020 | Publier Cour constitutionnelle, actualités, événements, Cour / Bureau du procureur / Conseil des arrêts de Szeged, Pictures of Life / tabloïd, salle de presse de l’UE, europarl.europa.eu/news/en, europarl.hu, Chattering News, Blog du rédacteur en chef, Vie publique, Comité Helsinki hongrois, Cour de Szeged, maison Blanche

  • AUTEUR: ISTVÁN DOBOZI

Pendant sa présidence, Barack Obama a entretenu des relations extrêmement cordiales avec la chancelière allemande Angela Merkel. Sans surprise, en novembre 2016, lors de sa tournée d’adieu internationale, il est parti pour Berlin (il n’est pas allé à Londres ou à Paris) et a déclaré: «Pendant les huit années de ma présidence, Angela Merkel a été ma plus proche partenaire internationale. Donald Trump peut être audacieusement qualifié d’anti-Obama, et cette attitude est également importante dans les relations américano-allemandes ces dernières années. Avec des racines familiales allemandes et des liens alliés étroits ici ou là, le président Trump est très proche de l’Allemagne et de la chancelière Merkel depuis le premier jour.

Trump, en particulier, n’aimait pas la politique d’immigration de Merkel, qu’elle qualifiait de folie sans barrières, et a donc souvent décrit le dirigeant allemand comme publiquement stupide. Berlin a également reçu la chaleur froide de Trump pour un excédent commercial allemand de plus de 60 milliards de dollars par an, dégoûté de manière obsessionnelle par le déficit du commerce extérieur: il l’attribue à tort à des pratiques frauduleuses (subventions, manipulation de devises, etc.) des exportateurs étrangers. Washington a donc officiellement mis l’Allemagne sur la liste honteuse des manipulateurs de devises enregistrés par le Trésor (la principale raison est la sous-évaluation de l’euro «allemand» comme stimulant des exportations).

Aux yeux de Trump, il existe également un projet de gazoduc germano-russe North Stream 2, dangereux pour la sécurité, qui nuit aux intérêts stratégiques des États-Unis et de l’Ukraine. À cet égard, Trump a accusé Merkel d’être «dans les poches des Russes» et, du fait de sa dépendance énergétique, de faire de l’Allemagne l’otage des Russes tout en fournissant à Moscou d’importantes recettes d’exportation pour financer ses aventures militaires. Il y a de sérieux avertissements à Washington et même des menaces selon lesquelles des sanctions américaines seront risquées par les entreprises allemandes et européennes impliquées dans la construction et l’exploitation du gazoduc.

Mais surtout, Merkel a battu la sécurité dans l’atout de la Maison Blanche avec la politique financière de l’OTAN. Avec une économie forte de buffles, des excédents budgétaires persistants et un excédent considérable de la balance des paiements, le président américain a qualifié l’OTAN de la plus grande trébucheuse. Malgré la pression politique remarquablement forte de Trump, entre 2016 et 2019, le gouvernement allemand a augmenté les dépenses de défense de 1,2% du PIB à seulement 1,38%, loin des 2% minimum attendus de tous les membres de l’OTAN. (Le ratio allemand n’est pas beaucoup plus élevé que 1,21% de la Hongrie, mais il est bien en deçà, par exemple, de 2% en Roumanie et en Pologne, sans parler de 3,25% en Bulgarie et 3,42% en Amérique.)

Photo: EPA / Armando Babani

Donald Trump s’est apparemment impliqué dans plusieurs affaires concernant l’Allemagne, mais le facteur décisif était la contribution insuffisante de l’OTAN. La «punition» infligée aux Allemands par le président Trump à la fin du mois dernier est directement liée à cela. Pour dissuader une éventuelle agression russe, 12000 des 36000 soldats américains stationnés en Allemagne devraient être retirés, et le quartier général de l’armée américaine en Europe déménage également de Stuttgart. «Nous ne voulons pas continuer à être des palindirds. Pendant vingt-cinq ans, les Allemands ont profité de nous dans le commerce et la défense. Nous avons protégé les Allemands, mais ils n’ont pas réglé les factures. C’est pourquoi nous réduisons nos efforts d’équipe là-bas maintenant », a déclaré Trump.

Et où vont les troupes retirées d’Allemagne? Le quartier général du commandement européen est hébergé par la Belgique. Certains soldats retournent en Amérique et les autres – avec les chasseurs F-16 – partent en Italie. Les deux Etats «récompensés» sont donc la Belgique et l’Italie. Peuvent-ils devoir leur «chance» à sacrifier plus pour la défense que les Allemands frugaux? Pas exactement, car les deux pays sont encore plus frugaux que les Allemands: en termes de PIB, la Belgique ne sacrifie que 0,93% et l’Italie 1,22% pour les dépenses militaires.

Donald Trump n’a pas encore été accusé de cohérence de principe dans la politique étrangère ou intérieure. Comme il l’a révélé dans son livre à succès The Art of Doing Business, «Il y a des situations où le seul choix est la confrontation. Si quelqu’un me traite de manière moche ou injuste, je riposterai très fort. Maintenant, Angela Merkel lui a retiré le match pour toujours. Trump est occupé à punir les Allemands trois mois avant l’élection présidentielle. Comme s’il n’avait pas de problèmes politiques majeurs

Leave a Reply 75 megnézve, 1 alkalommal mai nap |