< Böngészés > Főoldal / EE Minisztériuma, Életképek/bulvár, Fecsegő hírek, főszerkesztő blogja, Közélet, Kultúra / Blog article: Vakon pislogunk a szürkeségben – A járványveszély csak kiemeli, hogy az ünnep a propaganda része

| Mobile | RSS

Vakon pislogunk a szürkeségben – A járványveszély csak kiemeli, hogy az ünnep a propaganda része

– SZERZŐ: SEBES GYÖRGY

Augusztus 20-a már majdnem három évtizede a hivatalos állami ünnep. Sokféle jelentése volt eddig is, de a Trianon-emlékmű avatásával egy újabb járult hozzá. Ez és a járvány fenyegetése pedig még hangsúlyosabbá teszi, hogy hivatalosan régóta alig tudnak vele mit kezdeni.

Átalakultak az ünnepeink. Március 15-én sem lehetett már közösségben emlékezni a régmúlt időkre, s persze egyúttal aktualizálni is a történelmi eseményeket. A koronavírus-járvány fenyegetése látszólag elintézte augusztus 20-át is. Elmarad a tűzijáték és a légiparádé, lesz viszont tisztavatás és Mesterségek ünnepe. Szintén elmarad a Szent Jobb-körmenet, helyette ereklyés áldást kapnak a hívek. Meg lehet kóstolni a Szent István-kenyeret, az ország tortáit, de csak óvatosan, nem tömegben. Legfőképpen pedig felavatják az Alkotmány utcai Nemzeti összetartozás emlékhelyét, a főváros legújabb Trianon-emlékművét. Ezt június 4-re, a trianoni békediktátum 100. évfordulójára tervezték, ám a járvány miatt elhalasztották. Most viszont így kívánják emelni az ünnep fényét. Az ünnepét, amelynek már oly sok jelentése volt eddig, de sokak szerint végül is leginkább pótléknak tekinthető.

Pedig igazán szép múltja van. Elsősorban egy kitűnő történész és etnográfus, Kovács Ákos (a népszerű énekesnek csak névrokona – a szerk.) kutatásaiból ismerhetjük meg augusztus 20-a hányatott sorsát. Már Szent László király ünneppé avatta még 1083-ban, a kereszténységet fölvevő, államalapító Szent István király szentté avatásakor. 1860-tól a Szent Jobb-körmenet miatt katolikus ünneppé vált, 1891-ben azonban – éles parlamenti vita után – már nemzeti ünneppé emelték. De megkísérelték a populárisabb irányt is: 1903-tól már tűzijáték és tisztavatás kapcsolódott a jeles naphoz, miközben az új kenyeret is megünnepelték vele. Az utóbbi a Horthy-, majd a Rákosi-korszakban is megjelent. A két világháború között viszont Szent István személye előtérbe került. 1949-től új elem kapcsolódott az addigiak mellé: már lehetett dicsőíteni a sztálini alkotmányt is. A Kádár-korszakban a hangsúly megint az új kenyérre helyeződött. A rendszerváltás után, 1991-ben pedig el kellett dönteni, hogy a sok jeles dátum közül melyik legyen az igazi állami ünnep. A választás – nem meglepő módon – augusztus 20-ra esett. Igaz, az SZDSZ, sőt akkor a Fidesz is, amellett volt, hogy március 15-e – vagyis az 1848-as forradalom napja – győzzön, de kisebbségben maradtak. A hatalom mai birtokosai – az egykori fiatal demokraták – bizonyára nem is nagyon bánják már ezt.

Két kitűnő gondolkodóval is beszélgettünk ennek az ünnepnek a jelentéséről, múltjáról és jelenéről. Ungváry Rudolf író, történész egyetlen szóval válaszolt arra a kérdésre, hogy akkor végül is mit ünneplünk ezen a napon. „Semmit” – mondta. És meg is magyarázta. Az alkotmány ünnepe az embereknek aligha jelent valamit, az új kenyéré meg egy kommunista jelképpé vált az előző rendszerben, tehát ezzel a rendszerváltók nem vállalhattak közösséget. A lényeg viszont az, hogy minden rendszer – Horthyék, a kommunisták és a jelenlegi, amelyet szélsőjobboldaliként jellemez az író – szabadulni akart a kellemetlen, veszélyes forradalmi jelképet jelentő március 15-től. Az ugyanis egy olyan ünnep, amellyel a lakosság többsége érzelmileg azonosulni tud, még akkor is, ha bukással végződött. S az emlékezetet az sem zavarja, hogy a nacionalista, önálló magyar birodalmi államiság radikális szembehelyezkedése a Habsburg-házzal téves döntés volt, egyúttal történelmi és gyakorlati zsákutca – mondta Ungváry.

Augusztus 20. - Szent István-napi ünnepség a Kossuth téren

Augusztus 20. – Szent István-napi ünnepség a Kossuth térenFotó: Koszticsák Szilárd

Csepeli György szociálpszichológus viszont bölcs döntésnek nevezte, hogy augusztus 20-a lett az állami ünnep, mert kifejezi a magyarok egységét a határokon belül és kívül. Ez a nap ugyanis világnézettől, pártállástól, nemtől és minden lehetséges partikuláris szemponttól függetlenül elfogadható szinte mindenkinek. Ráadásul e dátum azért is különleges, mert – az inkább szomorúságra okot adó többi ünneppel ellentétben – örömteli is lehet. A konkrét helyzet persze nem egyszerű – magyarázta a professzor –, hiszen a járvány teljesen felborította az interakciós szokásokat, lényegében száműzte az embereket a magánszférájukba. Most ez ugyan lazulni látszik, de csak ideiglenesen, hiszen már a második hullám is fenyeget. Ilyen értelemben tehát ez egy spirituális ünnep lesz, amelyet mindenkinek a legszűkebb környezetében tanácsos megtartania, hacsak nem akarja a vírust elkapni – figyelmeztetett Csepeli György.

Mindenképpen lesz azonban egy avatás, mely nem szokványos augusztus 20-án, mondhatni egyszeri esemény, amely feltehetően sok embert vonz majd. A főváros legújabb Trianon-emlékműve mostantól nemcsak megnézhető, hanem be is járható az Alkotmány utcában. A két hosszanti, gránitburkolatú oldalfalra az 1913-as összeírás szerinti 12 537 magyarországi település nevét vésték be. Belsejében örökmécses lobog, jelképezve a nemzeti összetartozás gondolatát. Indokolt a kérdés, hogy mindez miképp illeszkedik ebbe az ünnepbe?

Trianon olyan fájdalom, sérelem, igazságtalanság – bárhogyan nevezhetjük –, amely mind a mai napig, még száz évvel az esemény után is, egységesíti a magyarokat, éljenek bár a határokon belül vagy kívül – mondta Csepeli György, aki azonban súlyos problémát is lát az ügyben. Ennek oka pedig az, hogy a magyarok nem egyedül élnek Közép-Európában. Ami a magyaroknak bánat vagy trauma volt, az a többi, körülöttünk élő nép számára örömforrást jelentett. Magyarország kétségtelenül vesztett, de a többiek mind győztek. Egy ilyen emlékmű tehát az ország szívében – mint egy eleven, lüktető seb – folyamatosan arra figyelmezteti a szomszédos országokat, hogy van egy feldolgozatlan konfliktus. Ráadásul ennek a mauzóleumnak a falára olyan települések nevét is felvésték, amelyeknek néhány évvel az I. világháború előtt adtak magyar nevet, s így az akkori erőszakos magyarosító törekvésekre emlékeztetnek. Vagyis inkább erősítik a konfliktust, és nem tompítják. Ha már emlékmű kellett, olyanra lett volna szükség, amely a közép-európai megbékélést hirdeti – vélte a szociálpszichológus.

Ungváry Rudolf arra hívta fel a figyelmet, hogy a semmit sem jelentő ünnepet azzal igyekeznek transzcendenssé tenni, hogy még Trianont is beemelik az emlékezet többi eleme közé. Az író szerint ez az emlékmű azt a szakralitást hivatott helyettesíteni, amellyel a rendszer valójában magát igyekszik hitelessé tenni. Pótlékot jelent tehát, ami a hatalomnak csak a propaganda miatt fontos. „A száz évvel ezelőtti trauma következményeit is kisajátítják, miközben azt sem veszik észre, hogy a magyar birodalmiság elvesztését ünneplik, azaz pont ellenkező hatást érnek el vele, mint amit szándékoznak. Meglehet, hogy ezzel a Trianon-propagandával meg tudják nyerni a legszegényebb vidéki lakosságot meg a keresztény középosztály egy részét, de ők amúgy is a híveik, nagy nyereséget tehát nem könyvelhetnek el vele” – fogalmazott. És az író újra mondott egyetlen szót, amellyel jellemezte a helyzetet: „Röhej.”

Lényegében ugyanide jutott Csepeli György is, mikor arról beszélt, hogy ami történik, Örkény István tollára kívánkozna. A szociálpszichológus úgy vélte, a Trianon-évforduló kapcsán néhány „giccsbe hajló megoldás a nevetségesség irányába viszi el ezt az egyébként rettenetesen szomorú és tragikus eseményt”. Utalt rá, hogy egy volt államtitkár, akinek költői ambíciói is vannak, balettel idézi meg Trianont, s az ünnepen mutatják be a Puskás Öcsiről szóló új musicalt is. Magyarázatul csak annyit tudott erről mondani, hogy úgy látszik, a hatalom bizonyos mértékig megbolondítja a körülötte lévő mellékszereplőket. Mindenáron be akarják bizonyítani, hogy ők nagyon lojálisak és együttérzők. „Ilyenkor következnek be az ilyen parodisztikus túlhajtások” – tette hozzá.

Augusztus 20. - Országtorta, Szent István-napi kenyér

Augusztus 20. – Országtorta, Szent István-napi kenyérFotó: Koszticsák Szilárd

Az sem kevésbé fontos, hogy ennek az augusztus 20-i ünnepnek a hívószavává hivatalosan az összetartozást tették. Miközben naponta tapasztaljuk, hogy ezt a jelszót legfeljebb a saját táboruk számára tekintik érvényesnek, a velük szembenállókkal korántsem kívánnának összetartozni. Ungváry Rudolf azonban semmi meglepőt sem lát ebben. Mint mondta, ezt már a centrális erőtér eszméjében megfogalmazták: az egyetértők köre különösebb viták nélkül egyezik meg a lényeges kérdésekben. Csakhogy az író szerint ez a hozzáállás teljesen hamis. Arról szól, amit már egykor, a kommunista világban is tapasztalhattunk. „Akkor kirekesztették a jobboldaliakat, vagyis a demokratákat, velük pedig a lakosság jelentős részét. A jelszó abban az esetben nem az összetartozás volt, hanem a „haladó világnézet”, de ugyanazt jelentette, mint amit most ez. Ki kell zárni a köreikből és az összetartozás fogalmából mindazokat, akik a rendszer ellenzékét alkotják, mert az ő rendszerük egyszerűen nem is ismeri el az ellenzéki jogosultságot” – állapította meg.

Csepeli György ezzel összefüggésben visszatért a járvány hatásaihoz. Az ugyanis – magyarázta – politikailag légüres teret eredményezett, mert annyira bizonytalan lett a helyzet, hogy lehetetlenné tette a tisztánlátást. „Vakon pislogtunk a szürkeségben, mindenki a saját életét féltette, és lényegében a magyar társadalom ebben az individualizmusban nagyon jól megúszta a súlyosabb következményeket. Ezt pedig a politika – joggal vagy jogtalanul – sikernek érezte. Csakhogy ez a sikerélmény nem végleges, mert a második hullámmal újabb súlyos gazdasági visszaesés várható. Európa és az azon kívüli világ is nagy bizonytalanságban él, s ilyen viszonyok között senki sem lehet sikeres, legfeljebb a károk minimalizálására törekedhet” – mondta, s még hozzátette: ilyen körülmények közt elsősorban a szorongás nő, ami meghatározza a mindennapokat.

Tegyük hozzá: a jelek szerint bizonyos mértékig az ünnepet is. Augusztus 20-a tehát az idén kétségkívül különleges lesz, de a lényeg az, hogy a politikában, a gazdaságban vagy a megosztott társadalomban ma aligha van mit ünnepelni, még ha a hatalom ennek ellenkezőjét igyekszik is bizonygatni. / Sebes György

fecsego.eu/168 óra

Leave a Reply 129 megnézve, 1 alkalommal mai nap |