| Mobile | RSS

Ítélet a Szegedi Ítélőtáblán Hosszabb időre vonul majd börtönbe az édesanyját kitartóan, súlyosan bántalmazó férfi

Sajtónyag
Küldi: dr. Gyuris Gábor mb. sajtótitkár
Szegedi Ítélőtábla – 2020. október 14. szerda
Ítélet a Szegedi Ítélőtáblán
Hosszabb időre vonul majd börtönbe az édesanyját kitartóan, súlyosan bántalmazó férfi. Súlyosította a Szegedi Ítélőtábla a folytatólagosan elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt K-Sz. I. ellen indított büntetőügyben az elsőfokon eljáró Szegedi Törvényszék ítéletét. A büntetlen előéletű vádlott jogerős büntetése így -a törvényszék által kiszabott 4 év helyett – 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés lett. A közügyektől eltiltás tartamát a másodfokú bíróság nem változtatta meg.
Az immár jogerős ítélet indokolásában elhangzott, hogy a Szegedi Ítélőtábla eljáró büntető tanácsa – mérlegelve az ügyben felmerült enyhítő és súlyosító körülményeket – nem látott indokot jelen bűncselekmény vonatkozásában, a büntetés kiszabása során irányadó 5 éves középmértéktől való eltérésre, sem a vádlott javára, sem pedig a terhére. Megítélésük szerint – az ügy összes körülményét figyelembe véve – az elkövetett bűncselekmény magas tárgyi súlyára figyelemmel, a középmértékkel megegyező 5 év szabadságvesztés büntetés kiszabása indokolt és arányos. A tanács elnöke indokolásában kiemelte továbbá, hogy a vádlott a cselekményét kitartóan, hosszabb időn keresztül, ágyban fekvő, magatehetetlen, időskorú és súlyos beteg édesanyja sérelmére követte el, mely körülmények a büntetés kiszabása során nagyobb súllyal estek latba, mint a vádlott büntetlen előélete, részbeni beismerése vagy a megbánó magatartás tanúsítása.
A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Előzmény:
Folytatólagosan elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a Szegedi Törvényszék 2019. május 14-én K-Sz. I. magyar állampolgárságú vádlottat és ezért őt 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A döntés ellen az ügyészség súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetés és
közügyektől eltiltás kiszabása végett, a vádlott enyhítésért, míg védője – eltérő minősítés megállapítása mellett – a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy másodfokon a Szegedi Ítélőtáblára.


Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott édesanyját, tüdőgyulladás miatti kórházi kezelést követően, 2017. július 14. napján otthonába bocsátották, ahova ekkor – a legyengült állapotú, magát önállóan ellátni nem képes, állandó gyógyszeres kezelésben részesülő édesanyja felügyelete és ápolása érdekében – a vádlott is odaköltözött.
Az ekkor 65 kg-os sértett állapota egyre romlott, ágyhoz kötötté és önálló mozgásra alkalmatlanná vált. A vádlott az édesanyja ellátásában részt vett, de heti két alkalommal egy szociális gondozónő is járt a sértetthez.
A vádlott ebben az időszakban – és ezt megelőzően is – rendszeresen fogyasztott alkoholt, melynek hatására viselkedése agresszívvá vált. Édesanyjával türelmetlen és feszült volt, melyet tovább fokozott a sértett romló állapota miatti állandó felügyelete és gondozása. Emiatt egyre feszültebb viszony alakult ki a vádlott és a sértett között.

  1. szeptembere és 2017. október 20. napja közötti időben a vádlott többször trágár módon szidalmazta beteg édesanyját, az ágyban fekvő, magatehetetlen sértettet több alkalommal, kézzel, legalább közepes erővel bántalmazta. A sértett arckoponyáját
  2. legalább három különböző időpontban megütötte oly módon, hogy a sértett agyállománya – vagy az ütéstől, vagy a fej ütést követő kemény tárgyhoz való ütődésétől
    – a koponyaűrön belül elmozdult és a csontos koponyának ütközött.
    Ezen túlmenően a vádlott a sértett agy- és arckoponyáját, nyakát, mellkasát, hátát, végtagjait is nagy számban kis-közepes erővel megütötte, megszorította, a sértett haját kitépte.
  3. október 20. napján a házi gondozó észlelte a sértett egyértelműen bántalmazás során keletkezett sérüléseit – ekkor már a sértett arca is teljesen el volt torzulva – és értesítette az idős nő háziorvosát, aki intézkedett a vádlott édesanyjának kórházba történő
    beszállítása iránt, ahol a sértettet megvizsgálták és ellátták.
    Az eljárás során beszerzett orvosszakértői vélemény alapján megállapítható volt, hogy a sértett által elszenvedett koponyasérülések hátterében a különböző időpontokban történt tompa erőbehatás (bántalmazás) állt, mint ahogy a sértett további sérülései is
    bántalmazásból eredőek voltak. A sérülések időben elhúzódó többrendbeli bántalmazás során jöttek létre.

A koponyaűri vérzések közvetett életveszélyes sérülésnek minősülnek, ténylegesen 8 napon túli, kb. 6-8 hét gyógytartamú sérülések. A sértett többi sérülése – kiterjedésükre is tekintettel – szintén 8 napon túli sérülésnek minősültek, azok tényleges gyógytartama is kb. 6 hét volt.
A sértett 2018. február 8. napjáig kórházi kezelés alatt állt, majd idősotthonba helyezték el, ahol 2018. december 1. napján – természetes okú, a vádlott korábbi cselekményeivel oki összefüggésbe nem hozható betegségei következményeként – elhalálozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a büntetlen előéletű vádlottal szemben a büntetés kiszabása során irányadó 5 éves középmértéktől – az enyhítő körülményre (beismerés és megbánás) tekintettel – a vádlott javára kisebb mértékben tért el és a kiszabott szabadságvesztés tartamát a középmérték alatti tartamban határozta meg.

Leave a Reply 82 megnézve, 1 alkalommal mai nap |