| Mobile | RSS

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL/2021. március 12

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL

LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)

• AB határozat törvényi rendelkezés megsemmisítéséről (II/733/2015.)
Az ügy tárgya: A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 132. § (3a) bekezdése tárgyában előterjesztett utólagos normakontroll (előzetes letartóztatás időtartama felső határának hiánya)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és jövőbeli hatállyal megsemmisítette a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 298. § (2) bekezdés a) pontját. Az alapvető jogok biztosa indítványával azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert álláspontja szerint a jogállamiságot, továbbá a szabadsághoz és személyes biztonsághoz való jogot sérti az a támadott szabályozás, amelynek értelmében a büntetőeljárásról szóló törvény kivételt tesz az előzetes letartóztatás objektív felső határa alól abban az esetben, ha a vádlottal szemben tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás. Az alapvető jogok biztosa indítványában kifejtette, hogy az előzetes letartóztatás intézménye addig marad az alkotmányosság keretei között, amíg funkciójában és időtartamában egyaránt megőrzi az előzetes jellegét, és nem veszi át a szabadságvesztés büntetés szerepkörét. Az előzetes letartóztatás okozta alapjog-korlátozásnak arányban kell állnia az állam büntető igényével, felső határ hiányában azonban az arányosság vizsgálata fogalmilag kizárt. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a büntetőeljárás vizsgált szakaszában (elsőfokú ügydöntő határozat hiányában) a letartóztatásban töltött idő egy meghatározott, abszolút mértéket (észszerű időtartamot) meghaladva már, a körülményektől függetlenül, alaptörvény-ellenessé válik. Ennek az abszolút határidőnek a meghatározása a jogalkotó feladata, az Alkotmánybíróság pedig a jogalkotói döntés alkotmányossági felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel. Az Alkotmánybíróság azért találta alaptörvény-ellenesnek a kifogásolt szabályozást, mert az a határozatlansága folytán lehetőséget ad olyan mértékű szabadságelvonásra is, amely alaptörvény-ellenesen korlátozza a terhelt személyi szabadsághoz fűződő alapjogát. Az Alkotmánybíróság a megsemmisítést a jövőre nézve, 2021. szeptember 30. napjával rendelte el.
• AB határozat törvényi rendelkezés megsemmisítéséről (III/2030/2020.)
Az ügy tárgya: Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 101/A. § (2) bekezdése elleni bírói kezdeményezés (utónév módosítása a nem megváltoztatása miatt)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 101/A. § (2) bekezdését. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a felperes 2020. február 5-én az illetékes kormányhivatalhoz előterjesztett kérelmében nevének és nemének anyakönyvi nyilvántartásban történő megváltoztatását kérte, kérelmét a kormányhivatal azonban az ügyintézési határidőn belül nem bírálta el. A kérelem benyújtását követően hatályba léptek a támadott törvény módosított szabályai, köztük a támadott rendelkezés is. Az új szabályozás alapján a személyazonosító adatok nyilvántartásában a születési nemet kell nyilvántartani, ami a módosítás nyomán nem változtatható meg. A rendelkezés alapján a szabályokat a módosítás hatályba lépése előtt indult és folyamatban lévő eljárásokban, valamint a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell. Ezt követően az illetékes hatóság a felperes által kezdeményezett eljárást megszüntette, mivel az a jogszabályi környezet megváltozása folytán okafogyottá vált. A felperes a határozat ellen keresetet terjesztett elő. Az ügyben eljáró, egyedi normakontroll-eljárást kezdeményező bíróság álláspontja szerint a hivatkozott törvényi rendelkezés a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközik, mivel az azonnali hatályú alkalmazás következtében a jogalanyok helyzetét elnehezítő jogszabályi változtatásra, Alaptörvényben biztosított jog alaptörvény-ellenes módon történő korlátására, illetve alanyi jog elvonására került sor. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az eljárás alapjául szolgáló ügyben a megváltozott anyagi jogi szabályozásnak a folyamatban lévő közigazgatási eljárásban való alkalmazása arra vezetett, hogy a felperes korábban fennálló jogszabályi környezetben kezdeményezett eljárását a hatóság megszüntette, mert az időközben elfogadott jogszabály-változtatás eljárási akadályát képezte annak, hogy érvényesíteni tudja azon jogát, amelyre az eljárás megindításakor a jogszabályi lehetőség adott volt. Ennek következében már sem az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő, sem a megismétlendő közigazgatási eljárás során nincs lehetőség a korábban jogszerűen kezdeményezett közigazgatási eljárás érdemi lefolytatására. Az Alkotmánybíróság így a jogszabályi módosítás vizsgálata során megállapította, hogy új szabályozás alkalmazásának elrendelése a folyamatban lévő ügyekben sérti az visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, így a támadott törvényi rendelkezést megsemmisítette.

• AB határozat törvényi rendelkezés megsemmisítéséről (IV/1592/2020.)
Az ügy tárgya: A Bjt. és a Bszi. egyes rendelkezései, valamint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.Kpk.45.731/2016/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (bírói pályázat eredményével szembeni jogorvoslat)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és jövőbeli hatállyal megsemmisítette a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 21. § (4) bekezdésének „ha a nyertes pályázó esetében a bíróvá történő kinevezés e törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn, illetve ha a nyertes pályázó a pályázati kiírásban szereplő feltételeknek nem felel meg” szövegrésze, valamint a 21. § (6) bekezdésének „A bíró kinevezése esetén az elsőfokú szolgálati bíróság a bíróvá történő kinevezés feltételeinek meglétét a 4. § (1) bekezdés a), c), d), f), és g) pontjában, a 4. § (2) bekezdésében, valamint az 5. § (1) bekezdésében meghatározottak szempontjából vizsgálja. A bíró áthelyezése esetén az elsőfokú szolgálati bíróság kizárólag a pályázati feltételek teljesülését vizsgálja.” szövegrészét. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó azután fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy eredménytelenül pályázott az OBH elnöke által kiírt bírói álláshely betöltésére, és a bírói pályázat eredményével összefüggésben benyújtott kifogását a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nemperes eljárásban meghozott végzésével elutasította. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott törvényi rendelkezéseknek megfelelően lefolytatott eljárás nem biztosítja a hatékony jogorvoslatot, mivel nem ad lehetőséget a teljes pályázati eljárás, illetve az abban résztvevők döntéseinek a bírósági felülvizsgálatára. A kifogásnak történő helyt adás esetében nem egyértelmű, hogy az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnökének és a köztársasági elnöknek milyen intézkedést kell tennie a helyzet orvoslása érdekében, következésképpen tényleges jogorvoslat valójában nincs. A kifogás tárgyában az OBH elnökének igazgatási úton alárendelt bíróság és bíró dönt. A jogszabály továbbá nem biztosítja a pályázati iratanyag megismerhetőségét a kifogást előterjesztő félnek, illetve a nyilvánosságnak. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az a szabályozás, amely kizárja a bírósághoz fordulást abban a tekintetben, hogy a bírói álláshelyre pályázók pontszámának a megállapítása és az ezen alapuló rangsor felállítása, illetve a pályázati eljárás lefolytatása megfelelt-e a kifejezetten a jogszabályban rögzített előírásoknak, sérti az Alaptörvényben foglalt jogorvoslathoz való jog követelményét. Az a tény, hogy a támadott rendelkezés kizárja a vesztes pályázókkal szembeni, az eljárás végeredményére potenciálisan kiható eljárási szabálytalanságra alapított kifogást, a vesztes pályázók tekintetében a bírósághoz fordulás jogának, a bírósági úthoz, a bíróság általi döntéshez való jognak a korlátozása. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy alkotmányjogi szempontból nem tekinthető problematikusnak a kiválasztási eljárásba épített szubjektív elemek és a mérlegelés lehetősége (például a bírói tanács szubjektív pontszámai vagy a rangsorfordítás lehetősége), ezzel szemben aggályos, hogy a kiválasztási eljárás kimenetele szempontjából döntő jelentőségű pontszámítás jogszabályban rögzített, mérlegelést nem igénylő elemeinek (a vesztes pályázó saját pontszámai tekintetében) nincs semmilyen kontrollja. Az Alkotmánybíróság így a támadott jogszabályi rendelkezések 2021. szeptember 30-i hatállyal történő részleges megsemmisítéséről döntött.
• AB határozat törvényi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapításáról (IV/334/2016.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.Kpk.46.505/2015/2. számú végzése és a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény 144. § (4) bekezdés “a végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye” szövegrésze elleni alkotmányjogi panasz (közbeszerzés, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény 144. § (4) bekezdés utolsó mondatának korábban hatályos „a végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye” szövegrésze alaptörvény-ellenes volt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a perbeli felperes (a későbbi indítványozó) bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) határozatával szemben. Az eljáró bíróság a kérelmet a támadott rendelkezésre hivatkozással érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az indítványozó álláspontja szerint mind a támadott bírói döntés, mind a hivatkozott jogszabályi rendelkezés sérti a törvény előtti egyenlőséget és a jogorvoslathoz való jogot, mivel a KDB határozata ellen semmilyen jogorvoslati lehetőség nem volt biztosítva. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a jogalkotó az ideiglenes intézkedés kapcsán a támadott rendelkezésben foglaltak szerint valóban kizárta a jogorvoslat lehetőségét. A jogorvoslathoz való jog biztosítása érdekében követelmény kellett volna hogy legyen, hogy a KDB ne csupán az intézkedés elrendeléséről, hanem az azt kezdeményező kérelem elutasításáról is indokolással ellátott döntést hozzon. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárásban alkalmazott, a közbeszerzésekről szóló törvény 2015. október 30-ig hatályban volt támadott rendelkezése sértette az Alaptörvényben foglalt jogorvoslathoz való jog követelményét. A határozat meghozatala során, mivel az Alkotmánybíróság már hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát vizsgálta és állapította meg, a támadott jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére nem volt lehetőség.

Leave a Reply 81 megnézve, 1 alkalommal mai nap |