| Mobile | RSS

Fejtetőről talpra, magyar!

Balassa TamásPublikálás dátuma2021.04.11. 08:30


Fotó: Isza Ferenc / AFP

Vaskos dokumentumban, a víziók mellett konkrét számokkal aládúcolva összegezte az MSZP, milyen országot képzel egy 2022-es kormányváltás után. Az ellenzék együttműködése és szavazói számára készült anyag három fejezetre osztotta a jövőképet: az első a szabadság, a jogállamiság és a demokrácia újbóli megteremtéséről, a második az esélyegyenlőségről és a társadalmi igazságtalanságok megszüntetéséről, a harmadik a klímaigazságosságról szól.

„Ez akár kész kormányprogram is lehetne, ha nem csak az egyhatoda volna annak, amivel a szereplők meg fogják kínálni a választókat” – értékel Pulai András. A Publicus Intézet stratégiai igazgatója szerint izgalmasan „érik a dinnye”, vagyis a szocialisták programjában kívül zöld, belül piros elképzelések is szerepelnek: a párt a szociáldemokrata értékek megőrzése mellett újfajta, szélesebb szövetség megalapozására is készül, amiben intenzív szerepe lehet a zöldeknek. Andor László közgazdász, egyetemi docens, az Európai Bizottság foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős korábbi biztosa (2010–2014) szerint éppen ideje volt, hogy az MSZP önálló, egységes programot alkosson, amiből a választók számára kiderül, mit akar bevinni az ellenzéki együttműködésbe. Szerinte mint szociáldemokrata párt, természetesen köteles volt többet foglalkozni a társadalmi szolidaritással, a jóléti rendszerrel, az ér­dekegyeztetéssel. Manapság sokan várják egy kormányváltástól, hogy megtorlás, de legalábbis a jogállam talaján álló számonkérés kövesse a Fidesz kormányzását – vetettük föl interjúalanyainknak. Csakhogy az MSZP-program minden elemében visszaépítené a demokratikus pilléreket, ez pedig biztosítaná a jövő ellenzékének idilli működését. Ha Orbán nem lépi át az árnyékát – 2002 után meg sem próbálta, lásd: „a haza nem lehet ellenzékben” –, akkor az MSZP által felvázolt tankönyvi demokratikus berendezkedéssel a Fidesz minden konszenzusos megoldás kerékkötője lehet. Az utóbbi tíz év alapján Pulai András sem feltételez sok jót egy ellenzéki Fideszről. Szerinte a párt és holdudvara egy kormányváltás után ragaszkodni fog ahhoz, amit felépítettek (vagy az ellenzéki narratívában: leromboltak). Azaz a jelenlegi hatalom számos alrendszert ural majd, és ezek nem az új kormányt, illetve a közjót fogják szolgálni, hanem létrehozójukhoz maradnak hűek. „A Fidesz bizonyosan nem teremt könnyű helyzeteket, erre lélekben fel kell készülni – mondja a szakértő. – Most az a feladat több mint tíz év ellenzékiség után, hogy a demokratikus szereplők egy víziót letegyenek az asztalra. Ez megtörtént. A politikának akkor is feladata a víziók megfogalmazása, ha jelen tudásunk szerint nehéz lenne kivitelezni azokat. De hadd utaljak vissza a Fidesz döntéssorozatára – mégpedig a határon túli magyarok szavazatával kapcsolatban. Ha húsz éve azt mondják Orbánék, hogy ez bekövetkezik, mindenki kiröhögi őket. Aztán tessék! Andor László úgy látja: a Fidesz komoly hatalmi pozíciókat szervezett ki a magyar államból. Sok helyütt, ahol nem kéne, autokratikus vezetés és pártlojalitás érvényesül. „Ez a veleje a problémának, amit az uniós intézményekben jogállamisági vitaként szoktak leírni. Az intézményrendszer jelentős része nem független a végrehajtó hatalomtól, már tíz éve elkezdték bedarálni a »nemzeti együttműködésnek« nevezett rendszerben. Ezt olyan látszatdemokratikus tevékenységekkel próbálják kompenzálni, mint a nemzeti konzultációk. A szocialisták, illetve a hatpárti együttműködés résztvevői abban bízhatnak, hogy a társadalom többségének ez nem elegendő, hanem valódi demokratikus folyamatokat, szociális párbeszédet akar. És nem elég, ami 2010 előtt volt: az MSZP anyagában leírt közvetlen államfőválasztás is az alkotmányos rend részét képezhetné, több részvételt, beleszólást engedve a társadalomnak. A rendszerváltást követő húsz évben egészséges mennyiségű népszavazás volt, aminek a lehetőségét azóta elfojtották. Aztán, ha valaki az összes nehezítő körülmény ellenére mégis népszavazási kezdeményezést kívánt beadni, akkor azt a hatóságok tétlenkedése mellett fizikailag akadályozták meg. Rengeteg visszásság terheli tehát az elmúlt tíz évet, amit mind ki kell küszöbölni” – mondta a volt uniós biztos.

Ma a gazdagnak adnak

Az MSZP-program számos ponton szűkítené az elmúlt tíz évben szélesre feszített jövedelmi ollót, vagyis a gazdagok és a szegények közötti növekvő különbségeket. „A feje tetejéről a talpára kell állítani a jóléti államot – mondta Andor László. – Messze földön híres, hogy Magyarországon az újraelosztást illetően ma perverz jóléti állam működik: alulról többet vesz el, a magasabban lévőknek többet juttat. Az adókedvezmények, a lakástámogatások nagy része vagy az autóvásárlási konstrukciók nem jöhetnek számításba a legszegényebb rétegeknél. Számos eszköz van, amely az állami újraelosztással – többnyire családpolitika címén – a magasabb, de legalább a felső középjövedelmű rétegeket célozza meg. Más országokban is vannak torzulások a jóléti rendszerben, de hogy ennyire igazságtalan legyen, az hungarikum. Ezen változtatni kell, az adók és a juttatások rendszerének összehangolt reformjával” – mondta a közgazdász. Az adórendszerről szólva hozzátette: erről egy szocialista párt nem mondhat mást, mint hogy csak a progresszív jövedelemadó elfogadható. Az egyes kulcsok mértékén nyilván lehet vitatkozni, de az, hogy egy szétnyíló jövedelmi olló mellett ne fizessenek magasabb kulcs szerinti szja-t a magasabb jövedelműek, súlyos torzulás. Az MSZP programja elmozdulás egy igazságosabb adózás felé, ami utat nyithat az áfacsökkentésnek is. Az áfa előnye, hogy az egy könnyen beszedhető adó, de a magas áfa ugyanakkor súlyosan antiszociá­lis. A szocialisták ambiciózus célt tűztek ki az áfacsökkentéssel, és egy ilyen anyagnak kell is valamennyi konkrétumot mondani, de szerinte azt csak az államháztartás tényleges állapotának ismeretében, és egy majdani kormányzás egyeztetései után lehetne megmondani, hogy az adott cél mennyi idő alatt valósítható meg.

Andor László

Andor LászlóFotó: NépszavaA minimálbérrel kapcsolatban fontos megállapítása az anyagnak, hogy akkor lehet dinamikusabb eme­­lésről beszélni, ha ez európai uniós keretben történik. A kormányok és a munkaadók sokszor azért húzódoznak egy erőteljesebb emeléstől, mert nemzetközi versenyhátránytól tartanak. De ha az unió a hasonló adottságú országokat egy irányba tereli, amire régóta van egy érezhető igény, akkor a probléma nem áll fönn. ­Európában kevés helyen éri el a minimálbér a mediánbér 60 százalékát, de ez a cél az elmúlt 8-10 évben gyakran megfogalmazódott. A megvalósításhoz legalább három tényezőt kell összehangolni: a dolgozó és családja megélhetését, a bérek dinamikájától függő makroszintű keresletet és a versenyképességet. A közgazdász kiemelte: a családi pótlék nominális értéke régóta nem változott, vagyis ilyen időtávban az egyébként mérsékelt éves inflá­ciós­ ráták is láthatóan erodálták. Ez jelentős elszegényedés forrása. Az időskori ellátásoknál is hasonló a helyzet: ha a minimálnyugdíj nem emelkedik, de megszüntetik a maximálnyugdíjat, akkor abból csak igazságtalan rendszer jöhet létre. Mindezeket nem túl nehéz helyretenni, és nem is feltétlenül jelentenek nagy forrásigényt, mert a megoldások sok esetben a rendszeren belül finanszírozhatók. Az elmúlt időszakban a nyugdíjas­rétegeknél is jelentős volt az elszegényedés kockázata. A kormányzat a rezsicsökkentéssel operált, ami a nyugdíjasháztartásoknál fontos kiadási tételt érintett, de azt is láttuk, hogy a sokat propagált intézkedések hol csökkentették a rezsit, hol nem. Az energiaárak mozgása miatt nem mindig azt a hatást érték el, amit a lakosság feltételezett, vagy amit üzenetként a számlák narancssárga oszlopaiban látott. Egy olyan időszak után, amikor jövedelmi szempontból jelentősen polarizálódott a nyugdíjas-társadalom is, nem helyes megfejelni ezt még egy mindenki számára 100 százalékos 13. havi nyugdíjjal is (ráadásul négy lépésben). Ez szemfényvesztés és igazságtalan a közgazdász szerint. Ezen a címen inkább – a számos országban létező fűtési támogatáshoz hasonlóan – egyszeri, és a megemelt minimálnyugdíj értékével megegyező, fix összegű juttatást kellene adni 13. haviként – és ezt azonnal be lehetne vezetni. A szocialista program szerint az állam visszatérne a korábbi rendszerhez, vagyis felerészben az infláció, felerészben a nettó átlagbér-növekedés alapján emelkednének a juttatások. Pulai András szerint ez igazságosabb volna, hiszen az elmúlt évek létező és szabad szemmel látható növekedéséből (az elmúlt tíz évben volt a II. világháború utáni leghosszabb konjunktúra-időszak a világon) nagyon keveset kaptak a nyugdíjasok. Az MSZP elképzelése ennek az igazságtalanságnak a kiegyenlítéséről szól. S hogy el lehet-e vonzani a kormánytól a jellemzően érzelmi alapon szavazó időseket? „A Fidesznek egyszerűbb eszközei vannak a szavazók megtartására, hi­szen könnyedén tud osztogatni és szavazatot vásárolni. De mégiscsak az lenne a nyugdíjfolyamatok hosszú távú rendezése, ha ez a dolog visszakerülne az eredeti kerékvágásba, vagyis visszatérne azokhoz a garanciákhoz, amelyeket a 2010 előtti baloldali kormány alkalmazott” – mondja a Publicus stratégiai igazgatója.

A pazarlás pénzei

Az államháztartási bevételeket kurtító és kiadásokat növelő elképzelések miatt Pulai András nem aggódik, mivel számos helyen megvan az ellentételezés. „A minimálbér adócsökkentése együtt jár a jól keresők adóemelésével. A progresszív adózásban az is benne van, hogy aki a minimálbér többszörösét keresi, fizessen több szja-t. A társaságiadó-emelést sem tartja ördögtől valónak az ellenzék. A túlárazott projekteken keresztül elfolyó források, a korrupciós pénzek visszaszerzése is könnyen elérhető gyümölcs, vagy ahogy az angol mondja, low-­hanging­ fruit. Ezekkel látványosan sok pénzt lehet azonnal becsatornázni. De hogy még egyet mondjak: Magyarország évente tízszer annyit költ versenysportra, mint az uniós átlag. Ha az állam csak a harmadára-felére fogja vissza a kiadásokat, már azzal hatalmas mennyiségű pénzt szabadíthat föl.” A Publicus szakértője szerint minden más a gazdaság aktuális állapotától függ majd. Szerinte nem szabad elfelejteni, hogy jelen pillanatban rosszabb az államadósság helyzete és az államháztartás egyenlege, mint a rendszerváltás óta bármikor. „Ennél azért annyira nem nagy kunszt jobban csinálni. Értem én, hogy válság van, de a rendszerváltás óta már volt három-négy válság, de még soha nem volt ilyen rossz a helyzet” – mondta Pulai András. A szocialisták tézisei visszanagykorúsítanák a Fidesz által lefokozott és kivéreztetett önkormányzatokat. Kérdés, mennyi időt igényelhet, hogy megerősödjenek a kihívásra, és a koalíciós testületek elkerülik-e a mostanában Pécsen, Miskolcon látható súrlódásokat? „Ezeknek a feladatoknak a többségét a Fidesz előtti időszakban az önkormányzatok menedzselték, és elég jól megbirkóztak velük – mondja Pulai. – A Népszava számára nemrégiben készült kutatásból is kiderült, hogy a megkérdezettek szerint – az egyetemi kórházakat, klinikákat leszámítva – az önkormányzatok jobban képesek intézni ezeket az ügyeket. Ez egy értékítélet is arról, hogy ezeket a területeket rosszul menedzseli a kormány. Egyáltalán nem becsülném le azt a képességet, hogy ezek a szereplők helyben tudják, mit kell és mit érdemes csinálni, sőt: valójában sokkal jobban tudják, mint a központosított monstrumok. Érdemes felidéznünk ezek egyik archetípusát, a Kliket, amely nem nevezhető sikertörténetnek.” Az, hogy az önkormányzatok ismét intézményfenntartóvá váljanak, elsősorban a szakmaiság nevében fogalmazódik meg Andor László szerint. Ez egy komoly lépés lenne a ténylegesen szakmai irányítás helyreállítása felé. „Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy 2010 előtt minden jól működött, mert nem volna igaz, de ebből a szempontból nem volt probléma. A Fidesz központosításának többféle motivációja lehetett, köztük – inkább az egészségügyi, mint az oktatási rendszerben – a pénzügyi konszolidáció. Ebben is különbséget tettek azonban az ellenzéki és a kormánypárti önkormányzatok között. Ez helytelen és elvetendő. A változás arról szól, hogy amint 2010 előtt volt: az oktatási kérdésekről oktatási szakemberek döntsenek, az egészségügyiekről pedig az orvosok, és ne a rendőrök (mint tudjuk, a vírusválság miatt a kórházi reformot is a belügyi vezetés alá rendelték). Az egyetemi modellváltásban pedig mi az első intézkedés egy vidéki, nagy egyetemen? Lecserélik a takarítócéget, és több pénzért, de legalább Fidesz-köze­liek­ végzik a feladatot. Az átalakítás tehát nem az oktatásról szól, hanem, hogy kinek milyen bizniszét lehet megtolni” – utal Andor László az erőltetett modellváltás friss, szegedi fejleményeire.

fecsego.eu/népszava.hu

Leave a Reply 91 megnézve, 1 alkalommal mai nap |