| Mobile | RSS

Elengedett 3400 milliárd forintnyi EU-pénzt a kormány – Bemutatjuk a hatalmasnak tűnő fordulat hátterét

Orban Viktor Ursula von der Leyen RRF hitel elengedte a kormany 210427

Uniós források 2021. április 27. 15:45

Weinhardt Attila

 CIKK MENTÉSE MEGOSZTÁS

Szakértői szinten logikus, de meglepő volt, politikai szinten viszont már hónapok óta érlelődött a hétvége nagy híre, miszerint egyelőre nem kéri a magyar kormány az uniós helyreállítási program 9 milliárd eurónyi hitelét, a nagy döntés mögött pedig legalább 6 fontos szempont húzódott meg – rajzolódik ki azokból a beszélgetésekből, amelyeket a Portfolio két brüsszeli és két budapesti megbízható forrással folytatott. Az alábbiakban ezeket a szempontokat mutatjuk be összerendezve.▾hirdetés

Mégsem kérjük a hitelt

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter egy szombati MTI-interjúban jelentette be, aztán vasárnap reggel a Kossuth Rádióban ráerősített, hogy bár a helyreállítási programból (RRF) Magyarország 2511 milliárd forintnyi támogatásra és további legfeljebb 3384 milliárd forintnyi hitelre jogosult, de nem kérjük a hitel részt. Elárulta, hogy a pénteki találkozón Orbán Viktor kormányfő azt mondta Ursula von der Leyen európai bizottsági elnöknek, hogy a kormány csak a támogatási részre vonatkozó helyreállítási tervet fogja elkészíteni, a hitel részt kihagyja belőle és a tervet rövidesen le is adja a Bizottságnak.

Azt is jelezte Gulyás, hogy mivel az RRF által biztosított hitelt 2023 végéig bármikor lehet igényelni, és szükség esetén egyes konkrétan meghatározott projektekre a kormány megfontolja a hitelfelvételt, de – hangsúlyozta – szeretnék minél alacsonyabb államadósság mellett végrehajtani a gazdaság újraindítását.

Mennyire volt ez meglepő?

Mindezt azután jelentette be a kormány, hogy az április közepén nyilvánosságra hozott és társadalmi egyeztetésre bocsátott magyar RRF-tervben még benne volt a 3384 milliárd forintnyi uniós hitel lehívásának terve is, igaz amint rámutattunk: kizárólag a zöld, fenntartható közlekedési komponenshez írták be a hitel igénybe vételének szándékát. Ez eleve furcsa (mostani egyik beszélgető partnerünk szerint blöff) volt és a számok sem stimmeltek maradéktalanul a tervben.KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK2021. 04. 17.

Jócskán túlteljesíti a kormány az EU-s helyreállítási terv klímaelvárását – Íme, az 5900 milliárdos gigaprogram részletei

A Portfolio által megkeresett szakértők, illetékesek eltérően reagáltak arra, hogy Gulyás Gergely hétvégi bejelentése mennyire volt meglepő:

  • egyikük azt mondta, hogy tudomása szerint a magyar kormányzati és európai bizottsági technikai stábok szintjén a közelmúltig végig arról ment az egyeztetés, hogy a teljes hitelkeretet is le akarjuk hívni, így meglepő volt a hétvégi bejelentés, de egyúttal szerinte logikus is.
  • két másik forrás azt érzékeltette, hogy politikai szinten valójában már hetek-hónapok óta benne volt a levegőben, hogy mégsem kéri a kormány a hitelkeretet, (az is erre utalt, hogy az RRF-tervben csupán egyetlen komponenshez írták be a hitelkérelmet, hogy papíron kijöjjenek az összesítő számok), de csak most kommunikálta először nyilvánosan azt. A múlt pénteki Orbán-von der Leyen találkozón elhangzottakat ismerő forrásunk azt is hangsúlyozta, hogy a döntés politikai szinten nem múlt pénteken született meg, hanem már hamarabb és egyébként is már régebb óta érlelődött a döntés, amelyben az is közrejátszott, hogy sok más tagállam szintén nem kéri a hitel lábat (lásd alább részletesen).

Mindez azt jelenti, hogy végülis mostanra ugyanoda jutottunk vissza, mint ahol múlt ősszel, a jogállamisági rendelet miatti vétóvita idején jártunk, hiszen akkor többször is azt hangsúlyozta a kormány, hogy az uniós program hitel lábára nincs szüksége, meg tudja saját maga is oldani a forrásszerzést a piacokról. Még a vétóvita végső kifutása előtt novemberben ki is ment a nemzetközi devizakötvény piacra és gyorsan bevont 2,5 milliárd eurót, amellyel történelmi csúcsra tornászta a magyar állam likvid pénztartalékait.

Hat fontos szempont a nagy döntés mögött

De ha már régebb óta érlelődött ez a 9 milliárd eurós döntés, miközben az április közepi RRF-terv még másról szólt, akkor végülis milyen tényezők vezettek oda, hogy ezt a döntést meghozta a kormány? Az alábbiakban hat fontos, a döntésben bizonyára nagy súllyal szerepet játszó, egymással is összefüggő szempontot világítunk meg, nem feltétlenül fontossági sorrendben:

  1. Minél hamarabb elindulhassanak a fejlesztések és minél hamarabb jöhessen az első adag pénz Brüsszelből. A félhivatalos határidő szerint április 30-ig le kell adni az Európai Bizottság felé a tagállami helyreállítási terveket, amelyek kiértékelésére 2 hónapja van a Bizottságnak és ha az zöld utat ad neki, akkor a tagállamokat tömörítő Tanács (Ecofin) elé kerül az ügy, amely testületnek 1 hónapja van dönteni. Ha jóváhagyja a tervet, akkor ezt követően az első 13%-os előleg folyósítása rövidesen megtörténhet. Ha tehát a magyar RRF-terv kereteit a következő 1-2 hétben véglegesíteni tudja a háttértárgyalásokon a magyar kormány és a Bizottság technikai stábja, akkor a többi tagállam RRF-tervével együtt tudja értékelni a magyar tervet is a Bizottság. Ebben az esetben a leterheltség, illetve az időhiány miatt a Bizottság jó eséllyel nem fog komolyabban belekötni az anyagba, így megnyílik az első részlet kiutalásának lehetősége szeptember körül (326 milliárd forint). Így tehát a terv gyors leadása nemcsak presztízs szempontokat szolgálna (határidő körülre le tudta adni a tervet, így az első tagállamok között lesz), hanem praktikus okokból is jól jönne a kormánynak. Egyébként az RRF-rendelet szerint 2023 augusztusig van ideje jelezni a magyar kormánynak a Bizottság felé, hogy menyi hitelt és mire kér a lehetséges 3384 milliárdból, így addig lenne még ideje alaposabban kidolgozni a projekteket és azokat elfogadtatni a Bizottsággal.
  2. Minél alacsonyabb kockázat legyen a forráslehívás körül, azaz minél inkább biztosra akar menni a kormány. Egyik informátorunk úgy tudja, hogy a Bizottságnak egy 1500-2000 milliárd forintot kitevő projektlistával komolyabb fenntartásai voltak az 5900 milliárdos teljes RRF-terven belül és ha ezek miatt elhúzódó egyezkedés zajlott volna, akkor az egyrészt a fenti első szempontot sodorta volna veszélybe, másrészt akár a tervezett projektekre történő tényleges forráslehívást is. Úgy tudjuk, hogy az egyik nagy tétel az említett „necces” projektlistából a felsőoktatási modellváltáshoz kapcsolódik (egyetemfejlesztés speciális alapítványi struktúrán keresztül), egy kisebb tétel volt például az öntözésfejlesztés gyakorlati megvalósítása. A tavaly ősszel végrehajtott itthoni egészségügyi béremelés, mint tartós foglalkoztatási költség, finanszírozását az RRF-rendelet önmagában nem engedné, de például egy átfogó reform (hálapénz kivezetése, fehérítés, kórházfejlesztés) egyik elemeként már valószínűleg nem lesz gond vele. Főleg úgy, hogy több másik tagállamban is terveznek hasonló lépéseket RRF-ből finanszírozni, így a Bizottságon is nagyobb a nyomás, hogy az ilyen jellegű program elemeket is fogadja el. Ezért is kommunikálhatta a hétvégén Gulyás Gergely azt, hogy az egészségügyi komponensre szánja mostantól a legtöbb RRF-forrást a kormány, mert ezen a területen kis kockázattal lehet gyorsan támogatást lehívni. Az egyetemfejlesztést ilyen alapítványi struktúra mellett sehol máshol nem tervezik, így nehezebb „közösségi nyomást” kifejteni, ráadásul a Bizottság éves országspecifikus ajánlásai között sem szerepelt a felsőoktatásunk fejlesztésére vonatkozó ajánlás, így sokkal nehezebb alátámasztani az indokoltságát. Erre a magyar kormány érvként mondhatja azt, hogy az alapítványi struktúra nem lenne diszkriminatív, és a Szenátusok önként döntöttek az átalakulás mellett, másrészt az egyetemi rangsorokban hátrébb jár az ország, így az ellenállóképességünk fejlesztése érdekében igenis szükség van (valamennyi) RRF-forrás elköltésére az ágazat megsegítéséhez. Meglátjuk, hogy a végső RRF-tervben szán-e a felsőoktatásra támogatást a kormány, és ha igen mennyit. Egyik forrásunk elképzelhetőnek tartotta azt is, hogy a kormány azért engedte el egyelőre a kockázatosabbnak tartott RRF-projekteket és a hitel lábat, mert informálisan kaphatott jelzést arra, hogy ha a Bizottság át is engedné a magyar tervet, akkor az Ecofinban valamely tagállam(ok) esetleg vétót emel(nek) ellene (van ugyanis egy ilyen “piros-lap” funkció beépítve az egész döntéshozatalba).
  3. Nem kell a sok kötöttség, jobb a rugalmasság, mozgástér. Az RRF-pénzek végső felhasználási szabályrendszere, minden mozaik darabja csak februárra állt össze, így ez már ősz óta folyamatosan nehezítette a forrásfelhasználás tervezését (ami ráadásul párhuzamosan zajlik a normál felzárkóztatási források tervezésével). Másrészt mind a négy forrásunk megemlítette, hogy a végső szabályrendszer meglehetősen bonyolultra sikerült és sok kötöttséget tartalmaz (pl. az egyes projekteknél már most külön-külön fel kellene tüntetni, hogy hitelből, vagy támogatásból tervezik-e, továbbá a beruházások addicionalitásával kapcsolatos elvárás, illetve a jelentős károkozás elkerülésének elve sok kérdést vet fel a projekteknél, aztán az országspeficikus ajánlásokra, illetve a 37%-os klímavédelmi és 20%-os digitalizációs súlyra nagyon oda kell figyelni a tervezésénél, akárcsak reformok és beruházások arányára, valamint a mérföldkövek szerinti teljesítés nyomon követéséhez és igazolásához jelentős adminisztratív kapacitások kellenek itthon). Ha tehát most továbbra is ragaszkodna a hitel lábhoz a kormány, akkor az RRF-tervet még hetekig kellene csiszolni ezen megkötések mentén, ami a fenti első szempontot (gyorsaság) alapvetően veszélyeztetné, másrészt valóban sok megkötéssel kellene élnie a következő években is a kormánynak. Ennél könnyebb és a forráslehívás szempontjából egyszerűbb, biztonságosabb út a hitel láb (egyelőre) elengedése és mindez az alábbi negyedik és ötödik pontban taglalt előnyökkel is jár.
  4. Sokan mások sem kérik, így nem lógunk ki a sorból. A fenti kötöttségek miatt az RRF-hitelekkel elérhető kamatmegtakarítás mértéke már nem is annyira csábító. Ezt mutatja, hogy egyik brüsszeli forrásunk szerint csak 5-6 tagállam fog élni az RRF-hitel lehetőségével, így a teljes helyreállítási program mérete is a tervezett 750 milliárd euró helyett valójában csak 500 milliárd euró körüli lesz majd. (2018-as árak mellett 390 milliárd támogatás, további bő 100 milliárd eurónyi hitel a 360 milliárdos eredetileg tervezett keret helyett.) Az olaszok biztosan kérik az RRF-hitelt, a portugálok talán a 20%-át kérik, kisebb tagállamok közül a ciprusiak és a szlovének is élnek vele, de valószínűleg a visegrádiak és a baltiak sem kérik. Ahogy egyik forrásunk fogalmazott: a magyar kormány a többiek mozgására is figyelt, amikor a mostani döntést meghozta a hitel kérdésében, ráadásul visszautalt rá, hogy ősszel is azt kommunikálta a kormány, hogy nem kér a hitelből, hiszen a piacról is gond nélkül tudja magát finanszírozni. Egy másik brüsszeli forrásunk arra utalt, hogy az RRF-hitel lényegében a már elindult SURE (munkaerőpiaci támogató hitelkeret) mintájára működik majd, amelyben 18 tagállam vesz részt (köztük Magyarország is 504 millió eurót kapott), míg az RRF-ben ő már hónapok óta azt hallotta, hogy 10 tagállamnál kevesebb fog részt venni. Szerinte a végső szám (5-6 tagállam) is jól mutatja, hogy számos tagállam elutasítja az RRF hitelkonstrukcióját még az elméletileg elérhető kamatmegtakarítás mellett is.
  5. Elolvadhat az elérhető kamatmegtakarítás, mert a jóból is megárthat a sok. A fentiekből szorosan következik az a szempont is, hogy ha a kormány most elengedte a 9 milliárd eurós keretet, akkor az enyhíti a tengernyi egyéb beruházás felől már egyébként is jelentkező ár- és bérfelhajtó hatást, ami könnyen elviheti annak az akár 2-2,5%-pontnyi kamatmegtakarításnak a nagy részét, mint amit az uniós hitel elméletileg kínál a magyar állampiaci forrásbevonásához képest. Mindez a konkrétumok szintjén: az uniós helyreállítási pénzek (2500 milliárd forint támogatás, illetve hitellel együtt közel 6000 milliárd forint) a normál 7 éves felzárkóztatási EU-pénzeken felül érkeznek az országba (magyar önrésszel együtt kb. 9000 milliárd forint) és az RRF-keretet a következő 3 évben le kell kötni őket, illetve 2026-ig fel kell használni. Ez egy erős idősürgetést jelent jókora adminisztrációs teher mellett, ami miatt „vastagabban foghat sok projektgazda tervezési ceruzája”, tudva azt, hogy a kormány már elkötelezte magát a különböző projektek megvalósítása mellett, azokból kitáncolni már nehézkes lenne. Eközben a munkaerőpiaci, illetve az építőipari kapacitások nagyjából hasonlóak, mint az elmúlt években, és utóbbiakat már egyébként is erősen leterheli az EU egyik legmagasabb nemzetgazdasági beruházási rátája (a GDP 28%-a volt tavaly), valamint egyértelműen legmagasabb állami beruházási rátája (a GDP 6,4%-a volt tavaly, idén 6,5% körül lehet). Erre jön még rá a nagy otthonteremtési program (5%-os lakásáfa melletti építkezési boom, a 6 milliós lakásfelújítási támogatás, egyéb családtámogatási elemek, illetve az elmúlt fél-egy év válsága során futószalagon meghozott kormányzati, vagy magánszektori beruházási döntések megvalósítása). Minderre „rápakolva” a teljes RRF-hitelkeretet, még erősebb ár- és bérfelhajtó tényezőt jelentene, ami a takarékos és hatékony forrásfelhasználással szembemenne, amiből lehetnének forráslehívási kockázatok (pl. jogállamisági feltételrendszer) is.
  6. A hitelek elengedésével rugalmasan tudjuk lefaragni az államháztartási hiányt. A fentiekhez kapcsolódóan igen fontos tényező az is, hogy a lehívott RRF-hitelek 1:1-ben azonnal növelik az adott évi államháztartási hiányt és államadósságot, márpedig annak lefaragása is erősen kívánatos a tavalyi és idei magasabb szintek után. Ezt a Költségvetési Tanács is szorgalmazza a 2021-es deficitnövelési terv jóváhagyása mellett, a kormány is tett már rá utalásokat az elmúlt hetekben és Gulyás Gergely is utalt rá a szombati nyilatkozatában. A 2022-től induló költségvetési konszolidáció igénye és terve tehát szintén fontos szempont abban, hogy a kormány csak a támogatásokat kéri egyelőre az RRF-ből és a hitel kérdéssel egyelőre kivár, mert így van mozgástere esetileg dönteni az eddig RRF-hitelből tervezett projektek magyar költségvetési forrásból való megvalósítása terén, illetve van ideje előkészíteni projekteket. Mindez pedig mérsékli az árfelhajtó hatást, és mozgásteret hagy a deficit- és adósságlefaragás terén (igaz közben a Fudan Egyetem Budapestre hozatalához kapcsolódó több százmilliárd forintos hitelmegállapodás ügyében a jelek szerint gyorsan akar haladni.) Nyilván, ha valamely most tervezett beruházást RRF-hitel helyett magyar költségvetési forrásból finanszíroz majd meg a kormány, akkor az ugyanúgy emeli a deficitet és adósságot, de jobban tudja ütemezni, “porlasztani” a tételeket és esetleg az elszálló projektösszegben menetközben is tud lefaragást végrehajtani egy-egy kormányrendelettel, mint ahogy arra az elmúlt években már voltak példák.

A fenti hat szempontot talán úgy lehetne a legjobban összefoglalni, hogy

AZÉRT NEM KÉRI (EGYELŐRE) AZ RRF-HITELT A KORMÁNY, MERT ÍGY GYORSABBAN, BIZTONSÁGOSABBAN ÉS KEVESEBB KÖTÖTTSÉGGEL JUTHAT HOZZÁ A PÉNZEKHEZ, ÉS EZ FONTOSABB NEKI, MINT AZ RRF-HITELEKKEL ELMÉLETILEG ELÉRHETŐ KAMATMEGTAKARÍTÁS, AMINEK JELENTŐS RÉSZÉT A TÚLHEVÍTETT BERUHÁZÁSI PIACON ELVINNÉ AZ ÁREMELKEDÉS.

Címlapkép forrása: Orbán Viktor Facebook-oldala

fecsego.eu/portfolio

Leave a Reply 62 megnézve, 1 alkalommal mai nap |