| Mobile | RSS

Kollégánkat kínai vakcinával oltották, kiderült, nem is védett

Mindkét dózist megkapta és nincs még hatvanéves. Beszámoló.

2021. július 18., 18:27

Szerző: Bánhidi Emese

Tudni akartam. Kellett ez nekem? Márciusban a krónikus beteg férjemet beoltották Modernával, nekem a háziorvos azt mondta, a magas vérnyomással 60 év alatt egyelőre csak kínai oltást tud ajánlani. Akkor még nem voltak tele a raktárak vakcinával, és nem lehetett válogatni sem, címkézve jöttek az oltások az oltópontokra és a háziorvosokhoz.

Idén már sokkal optimistábban, a régi hévvel vágtam bele a májusi születésnapi előkészületekbe. Be vagyunk oltva, és mire a kislányom újra iskolába megy (bármikor is legyen az), már védettek is leszünk mindketten. Istenem, micsoda különbség az egy évvel és a fél évvel ezelőtti állapotokhoz képest is. Legkisebb fogadott felnőtt lányom, amikor meghallotta a jó hírt, hogy beoltottak minket, azt mondta, „jaj, hol a naptáram, gyorsan véssem be, mikor találkozhatunk”… utána a középső is azt mondta, annyira jó, hogy idén, májusban és júniusban azért már megünnepelhetjük a szülinapokat. Bizony, meg

Közben még a csapból is az folyt, hogy oltakozzunk, oltakozzunk, oltakozzunk, mindegy mivel, csak oltakozzunk. Elkeseredett küzdelem folyt a kórházakban a betegek életéért, idekint pedig az emberek védelméért. Társadalmi szolidaritásról beszéltem mindenkinek, aki csak élt és mozgott a környezetemben és a közösségi médiában. Társadalmi szolidaritás: két szó, amely sokkal, de sokkal többet jelent annál, amit valaha is gondoltunk. Mert szolidarítasz, amikor karácsonyi cipősdobozt készítesz össze, hogy a rászoruló gyerekek is kapjanak valamit az ünnepen, amikor élelmiszercsomagot osztasz, amikor szelektíven gyűjtöd a hulladékot, amikor magot teszel a madaraknak télen. Az oltás is egyfajta társadalmi szolidaritás, de más szinten, a tét az emberek egészsége, netán élete. Azt mondtam, most mutassuk meg, hogy merünk szolidaritást vállalni milliónyi honfitársunkkal, hogy nemcsak szidni tudjuk a világot, de képesek vagyunk tenni is érte.

Megkaptam a második Sinopharm oltást április 6-án, és vártam. Se mellékhatás, semmi bajom nem volt. Egy hónap múlva már abban a boldog tudatban találkoztam férjem felnőtt gyerekeivel és az unokákkal – akiket másfél éve nem láttunk –, hogy valószínűleg én is túl vagyok már árkon-bokron, védett vagyok. Boldogan mászkáltam maszk nélkül, amikortól lehetett. Aztán jöttek a hírek a kínai vakcináról, és egyre többször olvastam, milyen rossz hatásfokkal működik a vakcina – a hatvanon felülieknél. Az egy dolog, hogy akkor miért kapták ők először ezt az oltást, a magam dolgában nem voltam nyugtalan, én ennél bőven fiatalabb vagyok. De azért én is kezdtem elbizonytalanodni.

Itt az ideje, hogy tisztán lássak. Döntöttem, legyek biztos a dolgomban, és múlt héten elmentem egy laborra, megtudni, mit produkált bennem a Sinopharm. A döbbenet, ami leterített, elmondhatatlan volt. Kiderült, hogy 0,732 AU/ml az ellenanyag-szintem, miközben 8 AU/ml-nél kezdődik a védettség. Csalódottságomban bőgni kezdtem. Belegondoltam, hányszor voltam olyan helyzetben, teljesen gyanútlanul, amikor bárkitől elkaphattam volna a vírust: munkahelyen, boltban, az utcán. És elborzadtam attól, hogy ugyan betartottam minden aktuálisan előírt óvintézkedést, de mint kiderült, ettől még bármikor elkaphattam volna a vírust, miközben azt hittem, hogy védett vagyok.

fecsego.eu/168 óra

Leave a Reply 38 megnézve, 1 alkalommal mai nap |