| Mobile | RSS

Nem a cigány gyerekektől ódzkodnak, a mindennapi bántásoktól félnek

Muhari JuditPublikálás dátuma2021.07.25. 18:34


Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava

Nincs statisztika arról, hány cigány gyerek van a gyermekvédelmi rendszerben – a származásra vonatkozó adatot ugyanis nem tartják nyilván. A roma gyerekek családba kerülési esélyei mégis alacsonyak: az örökbefogadásra váró szülők virágnyelven azért jelezhetik, hogy „fehér bőrű csemetét” szeretnének. A szakemberek szerint ilyenkor nem feltétlenül a személyes előítélet dolgozik a leendő szülőkben, inkább a romák társadalmi elutasítottsága miatt húzódoznak a cigány apróságoktól.H

„Szeretnénk örökbe fogadni egy lehetőleg egészséges újszülöttet, lehetőleg magyar legyen” – ez a mondat nem egy gyámhivatali irodában hangzott el, hanem egy új magyar film egyik jelenetében, a főszereplő, Gyula szájából. A Becsúszó szerelemben a férfi és felesége gyereket akarnak, csakhogy kiderül, Gyula meddő, illetve az örökbefogadás lehetősége is elszáll. A feleség, Mariann utolsó esélyként megállapodik egy roma lánnyal, hogy születendő gyermekét magukhoz veszik. Így Gyulának folyamatosan trükköznie kell, hogy ne bukjon le például rasszista focirajongó barátai előtt, de arra sem találja a választ, hogy ha „kijön a doki, s meglátja a cigány gyereket, mit mondunk neki, hogy megsütötte a nap?”.  A főszereplő problémája nem egyedülálló, Magyarországon az örökbefogadó szülők többsége nem akar cigány gyereket. Noha az eljárás alatt hivatalosan csak azt jelölhetik meg, hogy milyen nemű, korú és egészségi állapotú gyereket fogadnának örökbe, megjegyzésként jelezhetik, ha származási kikötéseik is vannak, vagyis „fehér bőrű gyermeket” szeretnének. Hivatalosan a gyermekek adatlapja sem mesél a származásukról, nincs információ, statisztika, megjelölés, hogy cigány a vér szerinti apa vagy anya. Így hivatalosan olyan összesítés sincs, hogy hány cigány gyermek van a rendszerben, következésképp hivatalosan azt sem tudni, hány roma gyermeket fogadnak örökbe – figyelmeztet az SOS Gyermekfalvak ügyvezető igazgatója. Kiss Gergely szerint a vonatkozó ismeretek szenzitív adatnak minősülnek, ilyesmire kizárólag a népszámlálásnál kérdeznek rá a biztosok, de az ekkor kapott válaszok sem mérvadóak, hisz mindenki annak vallja magát, aminek akarja – más pedig senkit nem ítélhet meg. Ám az örökbefogadó szülők a gyámhivatali határozat előtt – statisztikai adat hiányában is – jelezhetik, hogy elfogadnának-e roma származású gyermeket. Ez érdekes, és egyben paradox helyzet – magyarázta Kiss, hiszen elvileg nem létezik ilyen információ, mégis nagyon fontos, hogy erről döntsenek a szülők, hiszen életre szóló vállalás előtt állnak, és a családban komfortosan kell magukat érezniük. 

A szakemberek is arra bátorítják a szülőket, húzzanak határokat, őszintén nézzenek vele szembe, mit bírnak vállalni és mit nem. Kiss tapasztalata szerint meglehet, hogy az örökbefogadó szülő maga is előítéletes, de ennél sokkal gyakoribb eset, hogy elfogadó – de azzal nem tud vagy nem akar megbirkózni, hogy a roma gyerekkel együtt nemcsak az örökbefogadással járó nehézségeket kell kezelnie, hanem a társadalmi bántásoktól is meg kell óvnia fiát, lányát.

Jobb elengedni az álomképet

Gubcsi Judit a Romadopt Klub megalapítója, kétgyerekes örökbefogadó anya. A 9,5, illetve a 10,5 éves, cigány származású gyerekek csecsemőkorukban kerültek a családba, nyílt örökbefogadással. (Utóbbi annyit jelent, hogy a vér szerinti szülő az örökbefogadó javára mond le a gyermekről a gyámhivatali eljárás alatt, ilyenkor a szülők találkoznak is egymással.) Judit hetedik éve működteti a cigány gyereket örökbe fogadóknak segítő Romadoptot. Annak idején ő is kevés helyzetkezelési segítséget kapott, az akkor még örökbefogadási tanfolyam sem foglalkozott a származásból adódó speciális kérdésekkel Abban biztos volt, el kell mondani a gyerekeknek, hogy cigányok, de fogalma nem volt, hogy ezt mikor és hogyan tegye. Angol szakirodalmat olvasott, majd úgy gondolta, megosztja tudását és tapasztalatait más szülőkkel is. Azóta a szülőcsoport egy összetartó közösséggé nőtte ki magát. Úgy fogalmazott: általában nagy utat tesz meg minden örökbefogadás mellett döntő pár. A legtöbben boldogan vágnak bele a családalapításba, majd hosszú várakozás és sok-sok orvosi beavatkozás után mondanak le a vér szerinti gyermekről. Van, aki ezek után az örökbefogadást választja, más ezt a megoldást elutasítja.

Az a jó, ha az örökbefogadó pár mindkét tagja elfogadja ezt a lehetőséget, sőt el is engedi a vér szerinti gyermek álomképét. A legjobb, ha eljutnak odáig, hogy bármilyen gyerek jöhet és nem téma a származás – mondta Gubcsi Judit. Szerint fontos tudni, hogy az örökbefogadásnál keveset vagy éppen semmit sem tudni a felmenőkről, a terhességről, a traumákról. Nagyon tudatosnak kell lenniük a szülőknek, és sok mindenre fel kell készülniük. Emiatt is sajnálatos, hogy az időközben kibővített felkészítő tanfolyam ma már nem kötelező; sok fontos témát érintett, ami a várakozó szülőket segítette. Gubcsi Judit is megerősítette, hogy az örökbefogadók hivatalosan nem fogalmazhatnak meg származásra vonatkozó kikötést, sőt törvény tiltja a származás vizsgálatát. Mégis sokan az „egyéb megjegyzés” résznél fogalmazzák meg kívánságukat, persze virágnyelven. Csakhogy a legtöbb, családra váró gyermek esetében az apa ismeretlen, tehát amúgy sincs garancia: az a jó, ha az örökbefogadó elfogadja, hogy szinte minden esetben bizonytalan a gyermek származása. Abban is rímel Kiss Gergelyre, hogy szerinte az előítélet nem annyira az egyén, sokkal inkább a társadalmi megítélés miatt alakulhat ki, nagyon erős ugyanis a romák társadalmi elutasítottsága Magyarországon. Tapasztalatai szerint ez az örökbefogadók félelmeinek egyik oka, a másik az, hogy keveset tudnak a cigányokról. A várakozási idő arra is jó – hangsúlyozta a Romadopt alapítója –, hogy mindenki szembenézzen a félelmeivel, felmérje, mit bír el, illetve a szülők, a nagyszülők, a tágabb család mennyire tud és akar megküzdeni a nehézségekkel. Fel kell ugyanis készülni arra, hogy az óvodában, iskolában a gyerek és örökbefogadói fölött egyaránt ítélkeznek. Aki elmegy egy Romadopt-találkozóra, egy elfogadó környezetben tájékozódhat, kapcsolódhat egy közösséghez, információt gyűjthet a témával kapcsolatban, és nem utolsósorban a gyerekek is barátkozhatnak egymással. Vannak felnőtt örökbefogadott­jaik is a csoportban, akik arról mesélnek, hogyan élték meg, amikor csak kamaszként vagy már felnőttként tudták meg, hogy romák. Volt, akinek ez akkor vált egyértelművé, amikor megkereste a vér szerinti anyját. Akit gyerekkorában úgy neveltek fel, hogy ő nem cigány, nehezen élte meg, amikor szembesült a származásával. Aki viszont általánosan elfogadó, a származásával kapcsolatban őszinte környezetben cseperedett, nem élt át ilyen krízist. Gubcsi Judit két gyermeke is babakora óta tudja, hogy cigány származású és örökbefogadott. Először csak arról beszéltek nekik, hogy egy cigány néni hasából születtek. Amikor óvodásként már rákérdeztek, hogy kik azok a cigányok, elmondták, hogy vándornép volt, akik főleg kézi munkából éltek, napszámosok voltak, rézművesek, lovászok, zenészek. A fiának nagyon tetszett, hogy sátorban éltek. Most, ahogy növekednek, inkább a kreativitásuk, a talpraesettségük, a gazdag érzelmi világuk kerül előtérbe, amit mind örököltek. Judit úgy látja, a környezetükben mindenki elfogadta, hogy cigány gyerekeik vannak. Akik szívesen beszélgetnek származásukról.

Kétéves kor fölött csökken az esély

Az örökbefogadás és az örökbefogadhatóság hosszú és megterhelő folyamat. Az SOS Gyermekfalvakhoz nem feltétlenül akkor kerülnek a gyermekek, amikor lemondanak róluk a szülők, sokkal gyakoribb, hogy a hatóságok ideiglenesen kiemelik őket a családból, például bántalmazás miatt – magyarázta Kiss Gergely. Sok esetben viszont nem is büntetőjogi problémáról van szó, hanem a szülők élethelyzetében adódik egy átmeneti állapot. Ilyen esetben a gyámhivatal csak felfüggeszti a szülői felügyeleti jogot. Jelenleg 23-24 ezer gyermek nevelkedik állami gondoskodásban, nagy részük nem adható örökbe. Kisebb csoportba tartoznak azok a kiskorúak, akik örökbefogadó szülőkhöz kerülhetnek. Ennek az az előzménye, hogy a szülő önmaga lemond a gyermekéről, például úgy, hogy a születés után már haza sem viszi a babát a kórházból. Vagy, ha belátja, hogy az élethelyzetén nem tud változtatni, esetleg huzamosabb ideig nem látogatja a gyermekét. Ezekben az esetekben a gyámhatóság örökbe fogadhatónak nyilvánítja a kiskorút, aki így új családra találhat. Azt gondolhatnánk, hogy mivel az örökbefogadók évekig is várakoznak gyermekükre, ha egy kiskorú végre bekerül a rendszerbe, gyorsan „el is kel”. De ez nem így van – jelentette ki Kiss Gergely. Az előítéletek miatt a roma gyermekek, a komolyabb betegséggel, különösen az értelmi fogyatékkal küzdők és a nagyobb gyermekek esélye igen kicsi. Nagyon korán, kétéves kor fölött folyamatosan csökken az örökbefogadás esélye. Egy háromévesé már csak fele annyi, egy négyévesé pedig tovább feleződik.

Egy hét-nyolc éves gyermek, különösen, ha roma vagy beteg, szinte már senkinek sem kell Magyarországon. Számukra inkább külföldön nyílik remény, Spanyolországban, Hollandiában, Olaszországban a 6-8 évesnél idősebb roma gyermekeket is szívesen örökbe fogadják. Az ott élők körében kisebb az elő­ítélet, és a betegségekkel szemben is elfogadóbbak. Az SOS Gyermekfalvakból is költöztek már 8-10-12 éves roma gyerekek külföldre, többségük Spanyolországba. Volt, hogy 5, különböző szolgáltatónál élő testvért egyesítettek, akik végül együtt kerültek egy holland családhoz. Azt gondolnánk, hogy a gyerekeknek trauma a külföldre költözés, pedig a rendezetlen helyzetből egy végső megoldás reménye számukra nagyon megnyugtató. Gyorsan megtanulják az idegen nyelvet is, és általában nem szakadnak el teljesen Magyarországtól, többen tartják a kapcsolatot korábbi nevelőszülőjükkel. Kiss Gergely úgy fogalmazott: minden örökbefogadás pozitív változás, minden gyermeknek az a jó, ha családban élhet.

Megjegyzéseket kapnak

Az SOS Gyermekfalvak 531 örökbefogadó szülőt kérdezett meg arról, mennyire érzik elfogadónak a környezetet az örökbefogadással kapcsolatosan. Minden második örökbefogadó szülő kapott furcsa vagy negatív megjegyzéseket a környezetétől az örökbefogadás miatt.

Annak ellenére, hogy az örökbefogadóknak súlyos előítéletekkel kell megküzdeniük, mégis nyíltan vállalják az örökbefogadást, míg pár évtizede gyakori volt, hogy a szülők eltitkolták gyerekük elől, hogyan került a családba. Az örökbefogadók többsége abban is támogatná a gyermekét, hogy felvegye a kapcsolatot a vér szerinti szüleivel vagy testvéreivel, ha szeretné.

fecsego.eu/népszava.hu

Leave a Reply 106 megnézve, 2 alkalommal mai nap |