| Mobile | RSS

Beszélő buszmegállók és elektromos Bunsen-égő

Az okostechnológiák olyan területeket nyitnak meg a látássérült emberek előtt, amik eddig elérhetetlenek voltak, így segítve az integrációjukat az élet minden területén, de mi is jól járunk velük.

Bálint Orsolya

SZERZŐ
PUBLIKÁLÁS DÁTUMA

2021.09.24. 11:30

Marburg, egy nyolcvanezer fős egyetemi kisváros Németország közepén, büszkén nevezi magát „a vakok városának”, mivel sokat tesznek azért, hogy a vak és gyengénlátó lakosok boldogulását segítsék, és integrálják őket a városi, közösségi és a tudományos életbe. A belvárosban ma már minden járda és gyalogátkelő burkolati- és hangjelzésekkel segíti a közlekedést, a középületek és a tömegközlekedési eszközök akadálymentesek, beszélnek a buszmegállók, és a köztereken tapintható szobormodellek által a látássérültek is érzékelhetik városuk látványosságait. Számos étteremben Braille-írással nyomtatott az étlap, és rengeteg szabadidős elfoglaltságot – lovaglást, evezést, futballt, falmászást és síelést – is kínálnak a látássérülteknek. A helyi egyetemen a legnagyobb az országban a nem látók aránya, ők nagyrészt jogot vagy pszichológiát hallgatnak, mivel a főleg szöveges tananyagot lehet olvasógéppel tanulni, de egyre többen választják az eddig a látássérültektől elzárt természettudományokat is – írja a BBC. A legtöbb fejlesztést a páratlan innovációiról híres Blindenstudienanstaltnak, a Blistának köszönhetik. A helyi vakok intézetét még az I. világháború alatt alapították, a háborúban látásukat vesztett fiatalok oktatására. Azóta számos találmánnyal járultak hozzá a vakok mindennapi életéhez, az összecsukható fehér bottól a taktilis matematikai ábécé kidolgozásáig. A Blista egyik integrált, vakokat és látókat egyaránt fogadó társiskolájába járt a ma biokémiát és számítástudományt hallgató Leon Portz, aki egy veleszületett betegség miatt gyermekkorában fokozatosan elveszítette a látását. Kilencévesen rájött, hogy a leckét felolvasó gépi hangot felgyorsítva gyorsabban hozzájuthat az információkhoz, és ma már a normál beszédsebesség ötszörösén, egy átlagember számára értelmezhetetlenül hallgatja ezeket. „Nem érzem magam úttörőnek, pedig valószínűleg az vagyok” – véli Portz, a Düsseldorfi Egyetem biokémia szakának első vak hallgatója. A kémia tudománya sokáig távol állt a vakok számára, mivel a laboratóriumi munka veszélyes, a tananyagban sok a táblázat, grafikon. „Egyetlen látó ember sem látja a molekulákat, vagy az atomokat, ezért sem szabadna a vakokat kizárni erről a területről. A legtöbb kísérlet nem csak a látáson keresztül érthető meg. Fontos információ, milyen egy anyag hőmérséklete, szaga, milyen hangot adnak ki a kémiai folyamatok, és ha étellel kísérletezünk, meg is lehet kóstolni” – véli Tobias Mahnke, Portz korábbi kémiatanára, aki látó kollégáival együtt számos multiszenzoros eszközt, köztük 3D-nyomtatóval készített molekulamodelleket és elektromos Bunsen-égőt fejlesztett a vakok kémiaoktatásához. Ebbe az iskolába járt, csak 60 évvel korábban a németországi Vakok és Gyengénlátók Egyesületének korábbi elnöke, a nyugalmazott bíró, Uwe Boysen is, aki szerint a közösségi szellem és a vakok önállóságra törekvése egyaránt katalizátora volt Marburg fejlődésének. Mikor ő járt egyetemre, vak hallgatótársaival hangszalagon csereberélték egymás között a felolvasott tételeket, később a szakmai jártasságukat latba vetve kampányoltak a vakok jogaiért. Dago Schelin médiakutató, az „Okosváros vakoknak” című tanulmány egyik szerzője szerint Marburg különlegessége, hogy itt nem a technológiai fejlődés irányítja a változásokat, hanem az emberközpontúság, a különböző adottsággal élők igényeinek összehangolása. „Még itt is vannak korlátok, amiket le kell győzni, főképp az emberek fejében. Vakként és nőként duplán kellett bizonyítanom, mire a kollégáim elfogadták, hogy mindent ugyanolyan jól meg tudok oldani, mint ők” – mesélte a BBC-nek Leonore Dreves szoftverfejlesztő, aki hét éve költözött Brazíliából Marburgba. Világszerte számos vak tudós is dolgozik a korlátok lebontásán, köztük a japán Chieko Asakawa, aki akadálymentes mesterséges intelligenciát fejleszt, és a Puerto Rico-i csillagász, Wanda Díaz-Merced, aki hangok segítségével tanulmányozza az űrt.

Az akadálymentesítés nem csak egy szűk csoport érdekeit szolgálja

„A technológia – az okostelefonok a gyártók által beépített szoftvereikkel – hatalmas önállóságot tud adni a látássérülteknek, akiknek épp ez hiányzik a legjobban az életéből” – mondta lapunknak Szuhaj Mihály, az Informatika a Látássérültekért Alapítvány vezetője, aki tízévesen egy orvosi műhiba folytán vesztette el a szeme világát. Családja, tanárai és a tananyagot felolvasó iskolatársai segítségével leérettségizett, majd az ELTE programtervező matematikus szakának egyik első vak hallgatójaként és informatikatanárként diplomázott. Tanított számítógépes ismereteket a Vakok Állami Intézetében és fejlesztőként részt vett egy olvasható szöveget hallhatóvá alakító szoftver létrehozásában, amivel 1997-ben elnyerték az Európai Unió Információs Technológiai Díját. Jelenleg alapítványával informatikai és matematikai tananyagok halmozottan sérültek tanítására is alkalmas átalakításával foglalkozik, de segít a honlap-akadálymentesítésében is. „Magyarország több területen is élen jár, például a miénk a harmadik ország a világon, ahol a képernyőolvasó- és nagyító segédeszköz-szoftverek alanyi jogon járnak a látássérült felhasználóknak, az úgynevezett ország licenc révén. De továbbra is nehezített a hozzáférésünk a nyomtatásban megjelenő anyagokhoz, ezért is örül minden önkéntesnek a laprolhangra.hu oldal” – magyarázza a szakember. „Az akadálymentesítés nem csak egy szűk csoport érdekeit szolgálja, az alacsonypadlós buszok vagy a gyalogátkelők rámpái a kerekesszékkel közlekedőktől a babakocsit toló kisgyerekeseken át az idősekig mindenkinek hasznosak. Ez igaz az infokommunikációra is, hiszen mindenki az internetről tájékozódik, ezért a látássérült emberek is ugyanazokat a honlapokat szeretnék böngészni.”

fecsego.eu/népszav.hu

Leave a Reply 47 megnézve, 2 alkalommal mai nap |