| Mobile | RSS

Borvendég Zsuzsanna sorozata: Mindent elvittek, ami mozdítható volt, bűntetőeljárásról nem tudunk


Az elmúlt hetekben bepillantást nyerhettek egy, a nyolcvanas évek végén köttetett üzletbe, amelyben a demoralizálódó állambiztonság és az úgynevezett „spontán” privatizátorok közösen igyekeztek saját haszonra fordítani a széthulló szocializmus még megmaradt javait. Jelen történetben az állam még megpróbált a törvény szigorával fellépni, és egy felemásra sikeredett eljárásban legalább néhányan a bíróság elé kerültek, de az elúszott vagyonnak bottal üthették csak nyomát. Az Interedition-történet végkifejlete következik.

A Griff Kontinent napja hamarosan leáldozott. Dalmady György 1989 tavaszán megbukott, felfüggesztették és eljárás indult ellene. Az elsőfokú tárgyalás 1990 februárjában zárult, másodfokon pedig a Legfelsőbb Bíróság hozott jogerős ítéletet 1990 szeptemberében. Dalmady György öt év hat hónapi fogházbüntetést kapott többrendbeli vesztegetés; folytatólagosan elkövetett, súlyos hátrányt okozó államtitoksértés; folytatólagosan, különösen nagy értékre, üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetett devizagazdálkodás megsértése; huszonhat rendbeli hivatali visszaélés; orgazdaság és sikkasztás bűncselekmények miatt. Kegyelmi kérvényét, amelyben a kiszabott szabadságvesztés próbaidőre való felfüggesztését kérte, a köztársasági elnök 1991. február 4-én elutasította.

A KEVÉS SZÁMONKÉRÉSEK EGYIKE

Siklósi is háttérbe szorult: 1988. december 31-én nyugállományba vonult, a Pallas vezetését átadta Németh Jenőnek, a Tájékoztatási Hivatal korábbi elnökhelyettesének. A kiadóvállalat komoly anyagi nehézségekkel küzdött. A nagyjából négyszáz kiadott lap közül csak néhány nem volt veszteséges, ráadásul a vállalat pénzügyei nehezen voltak átláthatók. Mint az állami vállalatok többségében, a Pallasnál is javában folyt már ekkor a vállalati vagyon átmentése, amelynek fékezésére Németh kiadott egy belső utasítást – az egyik korábbi részben olvashatták ennek a dokumentumnak egy részét.

NYOMTALANUL ELTŰNT IRATOK

A Dalmady elleni vizsgálat már 1989 tavaszától érzékenyen érintette a Griff tulajdonosait is, hiszen az operatív tiszt közreműködésével BM-es fedéssel tudták elkövetni gazdasági visszaéléseiket, például szemle- és vámmentességgel nagy mennyiségben szállítottak csempészárut Magyarországra. 1990 tavaszán pedig a Pallas is elkezdett az Interedition és a Griff összefonódó pénzügyei körül vizsgálódni. Németh Jenő 1990. július 1-vel megszüntette az Interedition Leányvállalatot, Siklósi Norbertet pedig felmentette főigazgatói tisztségéből. Az Interedition alkalmazottainak egy része, valamint a vállalat által megjelentetett lapok kiadásának joga a Delta Leányvállalathoz került, amely nem sokkal korábban szintén tisztogatáson esett át. 1990. április 15-i hatállyal Budai Ferencnek, az MNVK-2. tisztjének távoznia kellett a Delta főigazgatói székéből; helyét Nádor Mara foglalta el, akinek le kellett vezényelnie az Interedition beolvasztását a Deltába. Az elszámolások és leltárok elkészítése éppen olyan problémás volt, mint arra az előzmények ismeretében számítani lehetett.

Az átadás-átvétel határidejét 1990. július 31-ben határozta meg a leányvállalat megszűnéséről rendelkező utasítás, a zárómérleget pedig június 30-ig kellett volna benyújtania Siklósi Norbertnek és az Interedition könyvelőjének, Bagossy Sándornak, ez azonban nem történt meg. Az Interedition felszámolásával párhuzamosan a Pallas megkezdte a tárgyalásokat a Griff tulajdonosaként szereplő korábbi ügynökkel, Molnár Jánossal is, mivel meg akart szabadulni a leányvállalattól örökölt Griff Kontinent-beli üzletrészétől. A dokumentumok vizsgálata során kiderült, hogy a többnyire azonos személyi állománynak köszönhetően a számvitel és minden egyéb üzleti tevékenység összefonódott a két cég, az Interedition és a Griff dokumentációjában és az általuk létrehozott többi vállalkozás ügyeiben, amely szabálytalanságok sorát vonta maga után. Például „a hiányos adatok miatt nyomonkövethetetlen, hogy mennyi devizát kezelt az Interedition”.

A HÁLÓZAT MINDENHOL

1990. augusztus végén a helyzet tisztázása érdekében egy taggyűlést hívtak össze, amelyen jelen volt a Griff részéről Molnár János tulajdonos, Várkonyi István ügyvezető igazgató és Kuttner Alfréd szaktanácsadó, valamint a Pallas több képviselője, például Németh Jenő vezérigazgató és dr. Liszkay Gábor jogász. Várkonyi István, a Népszava egykori főszerkesztője nem ismeretlenül került Siklósi Norbert üzletének közelébe, korábban az IPV, vagyis a katonai felderítés egyik cégének alkalmazottja volt. Ez az a vállalat, amelyről Práczki István hírszerzőtiszt így írt:

„Csodálatos vállalat volt, foglalkoztak itt mindennel: újságírással, könyvkiadással, filmgyártással, turizmussal, kiállításszervezéssel, konferencia- és rendezvényszolgáltatással és mindennel, amit a vezetőség jóváhagyott. A vezetés pedig a rendszer kegyeltjeinek rokonságából állt: a kormányfő fia, a politikai bizottsági tagok vejei, menyei szépen megfértek az ipari arisztokrácia és a külkereskedelmi cézárok pereputtyával. Ennél a vállalatnál már a hetvenes évek második felében százezreket lehetett keresni legálisan, szerződésben rögzítve. Mellette pedig annyit, amennyit az összeköttetések csak lehetővé tettek.”

Budapest, 1990. január 15. A kormány gazdaságpolitikája, valamint az újabb áremelések ellen tüntetve mintegy ezren gyűltek össze január 15-én a Hősök terén. Szegény tüntetők tudták rosszul, Magyarországon akkor a privatizáció maga volt a „szabadrablás”. A képen: tüntetők a Parlament előtt. MTI Fotó: Demecs Zsolt

Várkonyi az IPV után egy hasonlóan titkosszolgálati fedőcégként működő laphoz, az Interpress Magazinhoz került. De nemcsak Várkonyi volt ismerős titkosszolgálati berkekben, feltűnik a neve egy vérbeli hírszerzőtisztnek is: jelen volt Szolnok Péter, a Press Rezidentúra első vezetője. Szolnok maga is tagja volt az Interedition-Griff vállalat 240 főnyi alkalmazotti gárdájának, feltehetően mint az egyik lap főszerkesztője. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a Griff és az Interedition felhasználásával elkövetett visszaélések több milliós kárt okoztak a Pallasnak, és az anyavállalat vezetősége hiába kérte az elszámoláshoz szükséges dokumentumok benyújtását, különböző indokokra hivatkozva az illetékesek ezt megtagadták. Siklósi Norbert egészségügyi okok miatt személyesen nem is vett részt a gyűlésen. Az iratból kiderül, hogy a szóban forgó két vállalat több céget is létrehozott, széles palettáját mutatva a különféle tevékenységi köröknek, hiszen reklámszervezéstől a bútorszállításig és szexlapok kiadásáig foglalkoztak sok mindennel. A megbeszélés végül azzal a javaslattal zárult, hogy ultimátumot adtak az Interedition–Griff képviselőinek: ha másnap délig nem adják át a hiányzó dokumentumokat, büntetőjogi feljelentést tesznek ellenük.

A GRIFF HALÁLA

A dokumentumok természetesen nem érkeztek meg. Újabb és újabb határidőket tűztek ki, de a levéltárban fellelt iratanyagban semmi nem utal arra, hogy az elszámolás végül megtörtént volna. Büntetőjogi feljelentésről sem tudok. 1990 szeptemberében mérlegkönyvi vizsgálatot végeztek az Interedition pénzügyi iratai alapján, de a „vizsgálathoz szükséges dokumentációk időközönként eltűntek”. A vizsgálat megállapította, hogy a leányvállalat sem adófizetési, sem társadalombiztosítási kötelezettségének nem tett eleget, elszámolási módszerei eltértek az előírásoktól. A Deltába való beolvasztása során az átadás-átvétel sem történt meg hónapokig, mivel az ehhez szükséges iratanyagok nem kerültek elő. Közben az Interedition hitelezői és üzleti partnerei sorozatosan nyújtották be követeléseiket a Pallasnak, amely még a tartozások alapjául szolgáló szerződéseket sem ismerte.

A Pallas a Griff Kontinentben lévő 50%-os tulajdonrészétől is rövid úton megszabadult. Árajánlatot tett Molnár Jánosnak – akinek társtulajdonosként elővásárlási joga volt –, és a négymillió forintos alaptőkével bejegyzett társaság üzletrészének feléért öt és félmillió forint kifizetését kérte. Molnárnak sok választási lehetősége nem volt, megvásárolta a Griff Kft. másik felét is. Hol volt már ekkor az Újváry Sándor által 1938-ban, Budapesten alapított, majd 1952-ben Münchenben újraindított szépirodalmi könyvkiadó szellemisége? A Kazinczy Ferenc epigrammája után ars poétikájául választott „Jót s jól” elhivatottsága? A fennmaradt dokumentumokon Molnár János aláírásai mellett megtalálhatjuk a Griff Kontinent Kft. pecsétjét is, amely megőrizte az Újváry-Griff-embléma griffmadarát, a „Jót s jól” feliratot, de a kezéből kitépték a könyvet, helyébe egy földgömböt raktak és aláírták, hogy „export–import”. Meggyőződésem szerint keresve sem találhatnánk ennél önleleplezőbb, cinikusabb példát a globalizáció álarcába bújtatott értéktagadás képi ábrázolására.

A Griff Kiadó végjátéka ezzel befejeződött. Az Újváry Sándor halála után létrehozott jogutód kft. szégyenteljes működése során maradandót nem alkotott. Az új tulajdonosok könyvkiadás helyett gazdasági bűncselekmények sorozatát követték el, kihasználva a szocialista rendszer összeomlását kísérő zűrzavart, és felhasználva jól kiépített titkosszolgálati és politikai kapcsolatrendszerüket. A Griff Kontinent Kft. nyomtalanul tűnt el a magyar könyvkiadás történetéből – a nyomtalanságot ezúttal szó szerint is értve: Molnár János a törvénytelenül apportként beszámított és a Pallas tulajdonát képező irodából mindent magával vitt, ami mozdítható volt. A technikai berendezésektől kezdve a bútorokon át egészen a levágott telefonkagylóig…

Vezető kép: Budapest, 1990. március 14. Németh Miklós miniszterelnök és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, a „spontán privatizáció” két kulcsfigurája beszélget az 1985-ben megválasztott Parlament utolsó ülésén. MTI Fotó: Kovács Attila

fecsego.eu/Pesti Srácok

Leave a Reply 62 megnézve, 2 alkalommal mai nap |