| Mobile | RSS

Miért van fasirtban az Európai Unió két legfontosabb vezetője?

K EPA20210824111
Siklós András

SIKLÓS ANDRÁS

2022.11.10. 18:31

Index.hu logo

Kövesse az Indexet Facebookon is!Követem!

TOVÁBB A ROVATRAJövő héten tartják Bali szigetén a legfejlettebb ipari államok, a G20 soron következő csúcstalálkozóját. Azonban a rendezvényen az Európai Uniót képviselő két legfelső vezető külön-külön napirenddel érkezik és programjaik még véletlenül sem fedik le egymásét, kínosan ügyelve arra, ne kelljen egymással találkozniuk. Összeszedtük az elhidegülés lehetséges okait.

Az elmúlt években olyan szinten romlott meg az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökének viszonya, hogy az már-már az intézményrendszer hatékonyságát veszélyezteti – írja csütörtöki összeállításában a Politico. Az Ursula von der Leyen és Charles Michel mögött tevékenykedő szakértői és sajtós csapat gyakorlatilag már nem is beszél egymással, és a vezetők furcsa módon zárják ki a másikat fontos külföldi politikusokkal zajló találkozóikról.

Először is érdemes felidézni, hogy ki milyen testületnek a feje.

Von der Leyen az Európai Bizottság (EB) elnöke. Ez a testület az Európai Unió döntés-előkészítő, végrehajtó, ellenőrző és képviseleti szerve. Legfőbb feladata a jogszabályok kezdeményezése és cikkelyezése, és az uniós szerződések betartásának ellenőrzése. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa mellett egyike az unió három fő kormányzati intézményének.

Az Európai Tanács (EiT) a tagországok állam- és kormányfőit, az Európai Tanács elnökét, valamint az Európai Bizottság elnökét tömörítő uniós intézmény. Feladata a közösséggel kapcsolatos általános politikai irányvonal kialakítása, itt hozzák meg a legfontosabb elvi döntéseket, rendezik az alsóbb fórumokon meg nem oldott vitás kérdéseket. Az Európai Tanács nem jogalkotó szerv, politikai döntéseit konszenzusos alapon hozza meg.

Hogyan jutottunk idáig?

Ez a végletekig megromlott kapcsolat nem csak az EU törvényhozási, jogalkotási és politikai tematizálására hat rosszul, hanem a nagyvilág előtt ássa alá az uniós intézményrendszer eddig elért teljesítményét. Például Balin a G20-as csúcs egyik fontos melléktalálkozója lesz, amikor egyeztetni fog a harmadik pártelnöki terminusában éppen csak megerősített Hszi Csin-ping az EiT elnökével, Charles Michellel. Ha belegondolunk abba, hogy Kína megítélése eléggé szélsőséges az uniós vezetők között, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy ki és miről tárgyal majd Hszivel. A találkozón azonban nem lesz ott Ursula von der Leyen.

De hát miért nem? – tehetnénk fel a nagyon is jogos kérdést. A válasz pedig abban az elutasításban keresendő, amikor a júniusi németországi G7-es találkozón külön egyeztetett von der Leyen az indiai kormányfővel, Narendra Modival, ám a megbeszélésre nem engedte be Michelt, aki ezt nagyon zokon vette.     

A bizottság és a tanács közötti rivalizálás nem új keletű, régóta érzékelhető ez a strukturális feszültség a már szinte bizánci típusú uniós rendszerben. Amint azt fentebb jeleztük, a bizottság az unió végrehajtó testülete. Jogszabályalkotást javasol, amivel a testület elnökét a kezdeményezések elindítójának szerepkörébe emeli. Viszont a tanács az, ahol az állam- és kormányfők végül a javaslatokra rábólintva elindítják azokat a jogalkotás útján. Bár a testület elnökének csak koordinátori szerepe van, hiszen ő egyeztet a valódi döntéshozók között, azonban pozíciója egyértelműen közelebbi ahhoz a ponthoz, amely a valódi politikai erőteret jelenti.

Mivel a két poszt sok területen átfedi egymást és vannak bizonytalanságok a felelősségi területeket illetően, ma is nagyon időtálló Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter egykori kérdése a mindenkori uniós vezető kilétével kapcsolatban,

és akkor most kit is kell hívni telefonon Európában, ha európai vezetővel akarok beszélni?

Régi motoros uniós tisztségviselők szerint, akik már dolgoztak Jean-Claude Juncker bizottsági és Donald Tusk tanácsi elnöksége idején, a személyes ellentét mára már egy magasabb szintű intézményközi vetélkedéssé fajult. Gyakorlatilag nincs semmiféle érintkezés a két fél között, még a létfontosságú állam- és kormányfői csúcstalálkozók előtt sem. Állandó a vetélkedés, amikor komoly harmadik féllel kell egyeztetni, tárgyalni. Ilyen volt, amikor a jelenleg is folyó globális élelmezési válság megoldásának kérdésében az ENSZ szakosított szervezetének vezetője megdöbbent, mert korábbi rangidős uniós tárgyalópartnerét – mindenféle magyarázat nélkül – kizárták az egyeztetések újabb köréből.

Ki milyen háttérből érkezett?

Von der Leyen és Michel 2019-ben került az EU csúcsvezetői pozícióiba. Ursula von der Leyen ezt megelőzően Angela Merkel kormányában volt hadügyminiszter, politikai tapasztalatot leginkább belpolitikai téren szerzett. Charles Michel egy ismert belga politikuscsalád sarja, egykori belga kormányfő, jó adag uniós tapasztalattal, hiszen korábban országát képviselve egy ideig ült már az Európai Tanács asztalánál.

Von der Leyen Hannoverben szerzett orvosi diplomát, hét gyermek anyja, elemző, gondolkodó alkat, indulatait mindig kordában tartó személyiség. Charles Michel nála fiatalabb, laza, garbós öltözködéséről és a költészet iránti szeretetéről ismert. Von der Leyen apja az 1970-es években az unió egyik szervezetét irányította, majd a német nagypolitikában futott be sikeres karriert. Michel apja kedvelt, ismert belga külügyminiszter, de belga uniós biztos és európai parlamenti képviselő is volt.

A kínos dolgok egy török kanapéval kezdődtek

Kollégáik szerint az elején minden rendben ment, hétfőnként tartottak rendszeres egyeztetéseket, majd ezek idővel elkoptak. Az első kínos ügy 2021 áprilisában történt, amikor Michel és Von der Leyen együtt utazott Törökországba. Erdogan elnök tárgyalójában – a kamerák előtt – Charles Michel a legnagyobb nyugalommal leült a török elnök fotelje melletti karosszékbe, míg a kínosan toporgó Ursula von der Leyen a végén a szobába betett díványon volt kénytelen helyet foglalni. Ez a felállás egyértelműsítette, ki is az igazi vezető az EU-ban.

Későbbi Ursula von der Leyen úgy nyilatkozott, hogy a jelenettel nagyon megsértették őt és még szexista indíttatást is érzékeltetett. A sofagate, vagy kanapébotrányként elhíresült ügy után mondta le Michel egyik hétfői szokásos ebédjüket egy afrikai állam elnökének látogatása miatt. Uniós források megjegyzik, korábban például Juncker és Tusk idejében a két vezető politikus rendszeresen konzultált a legkülönfélébb témákban és segítették egymást korábbi politikai kapcsolataik bevonásával.KAPCSOLÓDÓ

Álmatlan éjszakákat okoz Charles Michelnek a kanapébotrány

Álmatlan éjszakákat okoz Charles Michelnek a kanapébotrány

Főleg az, hogy nem jutott eszébe átadni a helyét Ursula von der Leyennek a török elnökkel folytatott találkozón.

Ugyancsak a Juncker–Tusk-időszakban bevett szokás volt, hogy európai csúcs előtt a bizottság, a tanács elnöke leült közösen egyeztetni az Európai Központi Bank vezetőjével, illetve az Eurogroup tagjaival, vagyis az eurózóna pénzügyminisztereivel. Ilyen megbeszélést 2019 óta nem hívtak össze. Az Európai Tanács alkalmazottjait gyakran kényszerítik arra, hogy információkra vadásszanak, mint az újságírók, mert a bizottság nem tájékoztatja Michelt a benyújtani tervezett javaslatokról. Akkor kapják csak kézhez, amikor kiküldik azt a tagállamok képviselőinek is.

A bizottság alkalmazottjai azzal érvelnek, hogy a bizottság előjoga beterjeszteni a javaslatokat, méghozzá a tanács véleményezése nélkül. Mivel a személyes kommunikációs csatornák teljesen bedugultak, így a nézeteltérések gyakran kapnak ma már nyilvánosságot. Például Michel nemrégiben egy levélben, amelyet látott a Politico újságírója is, azért verte el a port Ursula von der Leyenen, mert az októberi EU-csúcs állam- és kormányfői kérése ellenére sem jött elő a földgázra vonatkozó ársapka javaslatával.

A dolog olyan bizarr szinten megromlott, hogy már tartanak is egymástól. A biztonság volt a legfőbb érv, amikor a koronavírus-járvány kellős közepén Ursula von der Leyen kabinetfőnöke beszélni akart egy védett vonalon amerikai kollégájával, de ahelyett, hogy átment volna az utca túloldalára és a tanács lehallgatásbiztos szobáját vette volna igénybe, inkább kiautózott Brüsszel külvárosába és a NATO-főhadiszálláson kért egy biztonságos vonalat.

Azóta már a bizottság épületében is kialakítottak egy lehallgatás ellen biztos szobát.

Mindketten hibásak a kialakult helyzetért

Míg az EU külkapcsolataiban van főként szerepe Michelnek, addig Von der Leyen lett az unió nemzetközi szinten elismert prominens vezetője, különösen az amerikaiak szemében. Az ukrajnai háború kitörése óta a Biden-adminisztráció kifejezetten szoros kapcsolatot épített ki Von der Leyden csapatával, különösen a szankciók kérdésében. Michel is küzd az elismerésért. 

Amikor márciusban Brüsszelben járt egy delegáció élén a kanadai kormányfő, Justin Trudeau, akkor a protokoll szerint Charles Michellel kellett találkoznia. Azonban a kanadaiak ragaszkodtak ahhoz, hogy tárgyaljanak Ursula von der Leyennel is, ami a bizottság elnökének komoly nemzetközi elismertségét jelzi. 

Az elmérgesedett helyzetre rálátó uniós tisztviselők szerint mindkét vezető hibáztatható a rossz viszonyért. Michel azért, mert roppant bénán kezelt olyan eseteket, mint például a kanapébotrány. Von der Leyen pedig azért, mert akár az együttműködés rovására menően is mindent szoros ellenőrzése alá akar vonni. A múltban is volt feszültség a legfelső vezetők között, de elődjeik esetében mindig győzött a józan ész és rájöttek, mindkettejüknek az az érdeke, hogy szoros, jól működő munkakapcsolatot alakítsanak ki – tette hozzá az uniós munkatárs.

(Borítókép: Ursula von der Leyen, Európai Bizottság (b) és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke 2021. augusztus 24-én. Fotó:  MTI/EPA/Stephanie Lecocq)

fecsego.eu/Index.hu

Leave a Reply 63 megnézve, 1 alkalommal mai nap |