A kormányzati és a magánszektor hibáinak láncolata vezetett a 2017-es londoni, Grenfell Towert elemésztő tűzhöz – derül ki abból a nyilvános jelentésből, amit szerdán hoztak nyilvánosságra. A tragédiában 72 ember veszítette életét. A Sir Martin Moore-Bick, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott bírája által készített 1700 oldalas tanulmányban a lángok gyors terjedésének okaként az épület burkolatát jelölték meg.

Meghökkentő, hogy a korábbi évtizedekben is akadtak vészjósló jelek, ennek ellenére nem történtek érdemi lépések. Szakértők már 1992-ben figyelmeztetést adtak ki, amikor kigyulladt a 11 emeletes Knowsley Heights torony a merseyside-i Huytonban. Hét évvel később újabb tűz ütött ki az észak-airshire-i Irvine-ben található Garnock Courtban. Mindegyik eset a burkolatra vezethető vissza, s bár 1997-ben figyelmeztették a kormányt, az anyagot még sem tiltották be, mivel az megfelelt a brit biztonsági szabványoknak. A tűzvizsgálatok később rendkívüli veszélyt tártak fel: 2001-ben biztonsági teszteket végeztek, amelyek során arra jutottak, hogy a burkolat hevesen lángol. Az eredményeket titokban tartották, a kabinet nem szigorított az előírásokon.

Nyolc évvel később az intézkedés hiánya már emberéleteket követelt: 2009-ben hatan haltak meg egy londoni toronyházban keletkezett tűzben. A halottkém az építési szabályok felülvizsgálatát kérte, ám ezt nem kezelték kellő sürgősséggel. 2010-ben a David Cameron vezette koalíciós kormány a brit vállalkozásokat hátráltató „bürokráciának” nevezett szabályozások csökkentését tűzte ki célul. Ez a politikai szemlélet annyira uralkodóvá vált, hogy még az élet megóvásával kapcsolatos kérdéseket is több esetben háttérbe szorították. Emellett az akkori lakásügyi minisztériumot rosszul vezették, a tűzbiztonságért pedig egy viszonylag fiatal tisztviselő felelt.

Emellett a burkolatot gyártó Arconic szándékosan eltitkolta a Grenfell Tower burkolatának veszélyességének valódi mértékét. Az általa megrendelt tűzvizsgálatok szerint az anyag rosszul teljesített, de ezen információt nem adták át annak a minőségtanusító cégnek, amely az építőiparral kapcsolatos nyilvántartások naprakész vezetéséért felelt.

Ez csak néhány tényező: a vizsgálat számos, állami szerv működésével kapcsolatban tárt fel olyan kisebb-nagyobb hiányosságot, amik mind hozzájárultak a 72 ember halálát okozó tűzvészhez. Továbbá a tűzoltóság sem volt felkészülve arra, milyen kihívásokkal kell szembesülni a toronyházakban keletkező tüzek oltásakor, holott ezekkel a 2009-es tragédia óta elvileg tisztában kellett volna lenniük.

Így tehát arra jutottak, hogy

Kitérnek arra is, hogy mind Angliában, mind Walesben súlyos hiányosságok tapasztalhatók az épületbiztonság tekintetében. Éppen ezért egy, a minisztérium alá tartozó szabályzó hatóság létrehozását javasolják – derül ki a BBC cikkéből. 

Közben az érintett cégek is reagáltak a jelentésben megfogalmazottakra. A burkolat gyártó minden olyan állítást, amely szerint leányvállalata, az Arconic Architectural Products (AAP) „nem biztonságos terméket adott el. „Az AAP nem titkolt el információkat, és nem vezette félre a hivatalos szerveket, az ügyfeleket és a nyilvánosságot” – fogalmaztak.

Ha valaki megérkezik Izrael jószerivel egyetlen határállomására, a tel-avivi Ben Gurion nemzetközi repülőtérre, alaposan meglepődhet. Nemcsak azért, mert számos légitársaság, köztük az amerikai United és a Delta vagy az Európában második Lufthansa egyelőre elkerüli az izraeli nagyvárost, hanem azért is, mert a versenytársak gépein is alig-alig található külföldi utas. Az útlevélellenőrzés több tucatnyi ablakánál a tisztviselők tétlenül unatkoznak, hiszen a napi csúcsidő ellenére, méghozzá főszezonban, mindössze egyetlen külföldi utast léptetnek be az országba a hatalmas fogadóteremben. A saját háborújuk miatt teljesen hiányzanak az orosz és ukrán keresztény ortodoxok Jeruzsálembe, Nazaretbe, Betlehembe igyekvő ezrei is. A turisták óvatossá váltak, nem tartják biztonságosnak a Szentföldre most ellátogatni. Ugyanakkor az izraeliek fokozatosan felveszik régi világjáró szokásaikat, amelyből jut Magyarországnak is.

A pangás elsősorban a turizmus-vendéglátásban érdekelt vállalkozásokat érinti, nagyon érzékenyen, beleértve a máskor virágzó régiségpiacot is. Az idegenvezetők jó része is kénytelen szüneteltetni a tevékenységét. A jeruzsálemi Óváros külföldiek által kedvelt bazársora is kong az ürességtől, a boltosok többsége már hónapokkal ezelőtt lehúzta a redőnyt.

Az idegenforgalom Izrael gazdasági életében jelentős, bár nem a legjelentősebb nemzetgazdasági ágazat, visszaesését az ország GDP-je is megérzi. A szektor működtetésben fontos szerepet játszó kis- és közepes vállalkozások tízezrei nehéz hónapok élnek át. Izrael 1948 óta írt történelme során még soha nem volt ilyen hosszúságúra elnyúló háború, amely az idegenforgalomból élőknek már a létét fenyegeti, egyre többen mennek csődbe. Bár az izraeliek általában a magyarországinál jóval nagyobb tartalékkal rendelkeznek, általános vélekedés, hogy ha a Hámász terroristái ellen a Gázai-övezetben, illetve a Libanonból támadó Hezbollahhal szemben vívott háború az év végénél vagy legfeljebb még egy fél évnél tovább is eltart, akkor már a vállalkozói szféra tekintélyes részének likviditási gondjai lehetnek. Akkora már a luxushotelek sem tudják elviselni a módosabb vendégek hiányát. Mérvadó közgazdászok szerint a mostani gondok már súlyosabbak, mint amilyenek a koronavírus járvány időszakában voltak.

Azonban számos hotel nem mindennapi „mentőövet” kapott a kormánytól. Előbb – tavaly október 7 –ét követően – ekkor Izraelnek a Gázai-övezet szomszédságában élő lakóit helyezték el a szállodákban, majd a Hezbollah támadásainak állandósulása miatt a libanoni határ mentén élő evakuáltakat is. Délen, Szderot városának környékén, ahol a Hámász leírhatatlan kegyetlenségű vérengzéseket hajtott végre október 7-én, a Szimchát Tóra ünnepén, amely egyidejűleg a jom kippuri háború 50. évfordulója is volt, az ottani kibucok életben maradott lakóinak már lehetőségük lenne arra, hogy visszaköltözzenek egykori otthonaikba. De ez nem gyakori, mert a tragikus események helyszínének gyászos emléke és az alkalmanként még ma is megjelenő – bár az esetek többségében az izraeli hadsereg által megsemmisített – gázai rakéták még nem teszik lakhatásra alkalmassá a környéket.

Bár Benjamin Netanjahu miniszterelnök a gazdaság egyre súlyosbodó gondjait csak átmenetinek tartja, a nemzetközi hitelminősítők azonban óvatosságra intenek az ország jövőjét illetően. Előbb Moody’s, majd a Fitch is A pluszról A-ra rontotta Izrael osztályzatát. Ez ugyan még mindig a legkedvezőbb adósok sorának élcsoportjába tartja az országot, hazánk ennél rosszabb BBB-csoportba tartozik, de még ez is befektetésre ajánlott.

Közvetlenül érinti az izraeli gazdaságot az is, hogy az Ázsiából érkező, hosszújáratú hajók egy része elkerüli kikötőiket, Haifát, Eilatot és Asdodot. A hajóstársaságok a jemeni huszi lázadók Vörös-tengeri támadásaitól tartanak. Az elsősorban Ázsiából érkező, főként japán és dél-koreai autókat Eilat kikötőjében szárazföldi trailerekre rakták, amelyek az országot átszelve közúton szállították a járműveket, ezeket azután Izrael ma már legnagyobb földközi-tengeri kikötőjében raktak ismét hajóra. Az út lerövidítésével (nem kellett az Arab-félszigetet megkerülnie az árunak) jelentős időt megtakarítottak. A háborús események miatt a 2023-as első félévhez képest 16 százalékkal esett vissza a teljes Izraelt érintő hajóforgalom, s a második félév, amelyben már alaposan benne járunk, még rosszabb számokkal kecsegtet.

A 38 tagot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) becslése szerint a tagállamok közül, a korábbiakhoz képest, a legnagyobb mértékben Izraelben lassult le a gazdaság növekedése. Jóslatuk szerint idén a GDP 3 százalékkal növekedhet a zsidó államban. A Bank of Israel becslése ennél sokkal pesszimistább, ők mindössze 1,5 százalékra számítanak. Ugyanakkor mindkét előrejelzés azt feltételezi, hogy a háború idén véget ér. Ez azonban igen kérdéses. Bár a korántsem egységes Netanjahu-kormányon belüli viták mindennaposak, de mérvadó képviselőik a harcok teljes befejezésére egyaránt csak a 2025-ben számítanak.

A gazdasági növekedés mértékének visszaesése azért is aggasztó Izrael számára, mert a 2008-2009-es gazdasági világválságot is úgy vészelték át, hogy a GDP mutatója mindvégig pozitív volt. Bár sajátos módon a felfokozott ütemben termelő hadiipar teljesítménye is növeli a GDP-t, ám a háború okozta katonai, infrastruktúrabeli veszteségeket még ez sem tudja kompenzálni. Az állami lakásépítés továbbra is erőltetett ütemben folyik, ennek része az az 5000-et meghaladó lakás, amelyet nemrégen hagyott jóvá az izraeli kormány a Ciszjordániában élő telepesek számára.

Ez pedig előrevetíti a gazdasági megszorítási kényszer árnyékát. Bezalel Szmotrich pénzügyminiszter most alaposan törheti a fejét, hogy ebben a nehéz helyzetben mint is tegyen. A szélsőjobboldali, rasszista politikus, fenntartások nélkül háborúpárti, ugyanakkor például az ultraortodox intézmények bővítésének feltétlen híve, s ebbéli meggyőződését egyáltalán nem zavarja a költségvetés sanyarú állapota.

Az inflációt Izraelben mindig az előző hónaphoz viszonyítják. Ha évesítetten nézzük, a hadigazdálkodás miatt most 5,8 százalékos az éves pénzromlás üteme. A bérek ezzel igyekeznek lépést tartani. Az élelmiszerek egy év alatt 4,7 százalékkal drágultak a statisztikusok legfrissebb adatai szerint.

A munkanélküliség adatai nemzetközi mércével mérve nem aggasztóak. Most 3,4 százalékos, egy esztendeje 3,6 százalékos volt az állástalanok száma. Ám ehhez hozzá kell számolni azokat a tartalékosokat, akik most katonai szolgálatot teljesítenek, velük együtt 4,8 százalékos a mutató. Ráadásul utánuk meg kell fizetnie az államnak a zsoldjuk és a munkabérük különbségét, amely ugyancsak a költségvetést terheli.

Az izraeliek egyébként a háború és a béke tekintetében korántsem egységesek. A terrorizmussal szembeni veszélyérzet (nem a félelem!) nagy úr. A helyzetet nem ismerők számára megdöbbentő látvány, hogy azok – a minden korosztálybéli – nők, akik korábban katonai szolgálatot teljesítettek, a szokásos nyaklánc helyett, feltűnően, a ruhájuk felett viselik a katonai szlengből származó elnevezésű dögcédulájukat. Ami nem más, mint egy rozsdamentes acélból készült lemez, amelybe belegravírozzák a katonai szolgálatot teljesítő legfontosabb személyi adatait, beleértve a vércsoportját is. Akik most ezt az „ékszert” elővették fiókjaikból, ország-világ előtt kívánják bizonyítani, hogy védték hazájukat, s szolidaritást vállalnak a mai küzdőkkel. Ilyen jelkép a sárga szalag is, amely a Hámász fogságában lévő túszok sorsával való azonosulás jelképezni. Lépten nyomon lehet találkozni a kis- és nagyvárosok parkjaiban az elrabolt és terroristák fogságában tartott túszok képeivel, sok helyütt cipőjük, használati tárgyaik, s a kisgyermekek játékai is ott vannak.

Aligha kell mondani, hogy a közgazdászok békepártiak. Jogosítványuk nem egy hosszan elhúzódó háború finanszírozására szól. A Netanjahu-kormány szerint az ország biztonsági érdekei pillanatnyilag a háború folytatását követelik meg. Izrael mindenkori kormányának elsődleges célja a biztonság szolgálata, de a megoldási módok kapcsán korántsem egységes az egyes politikai csoportok álláspontja.

Az ország élete csaknem egészében látszólag a rendes mederben folyik. De intő jel, hogy a tartalékosok a civil életben is magukkal viszik lőfegyvereiket. A zsinagógákban a férfiak egy részének farzsebéből kikandikálnak a pisztolyok.